Sikeres nő magánya az Unióban

Vargha Ágnessel, az Európai Unió mellérendelt egyetlen magyar női nagykövetével a nők elhanyagolt helyzetéről, nyelvi tökéletlenségeinkről és nem utolsósorban izgalmas szakmai múltjáról beszélgettünk Brüsszelben a Magyar Állandó Képviseleten.

 

Vargha Ágnessel, az Európai Unió mellérendelt egyetlen magyar női nagykövetével a nők elhanyagolt helyzetéről, nyelvi tökéletlenségeinkről és nem utolsósorban izgalmas szakmai múltjáról beszélgettünk Brüsszelben a Magyar Állandó Képviseleten.

 

Az Európai Unió egyik kulcsjelzője a sokszí-nűség. Milyen formában jelenik meg ez az európai munkaerőpiacon?

 

Nagyon különböző módon. Elég, ha csak a leg-alapvetőbbre, a nők és férfiak arányára gondolunk a különböző pozíciókban. Az egyensúlytalanság mértéke szinte már érthetetlen. Sajnálatos módon Magyarország ennek az ellenszenves sornak is a végén kullog. A hely-zet lesújtó.

 

Vajon miért alakulhatott ez így?

 

Ez nagyon elgondolkodtató. Személy szerint biz-tos vagyok benne, hogy valamiféle társadalmi vagy tör-ténelmi indok kényszerít minket az afrikai országok szintjére. Elég, ha csak a magyar országgyűlést nézzük. Hosszú évek óta a nők aránya a kellemetlen 10% alatt van.

 

Mégis úgy érzem, ez valahogy nem igazán szembetűnő otthon.

 

Ez igaz. Amióta európai uniós ügyekkel foglalko-zom, azóta figyeltem fel én is erre a leginkább. Mert most van összehasonlítási alapom. Otthon az ember ellenkezés és ellenérzés nélkül elfogadja, hogy ez az arány a képzelt „egyensúly”.

 

Az unió intézményeiben más a helyzet?

 

Ha a nyugati, fejlettebb országokat nézzük, akkor igen, teljes mértékben. Hiszen ők már tudatosan figyel-nek arra, hogy a nemek aránya kielégítő legyen. Ha itt Brüsszelben meghirdetnek egy komolyabb pozíciót, akkor elmondhatjuk, hogy a nők valamiféle előnyt élveznek, mert még itt sem alakult ki mindenhol a meg-felelő nemi egyensúly a vezetői szinteken. Igyekeznek pótolni a hiányosságot!

 

Egyfajta pozitív diszkrimináció?

 

Talán. De még mindig a férfiak a dominánsak.

 

Az alapvető szakmai tudáson kívül mire van ma szüksége egy lelkes munkavállalónak, aki az országhatáron kívül, de az unión belül szeretne munkát vállalni?

 

A nyitottság ma már nem csak szakmai értelem-ben fontos. Nyitni kell! Illetve gyorsan kell tudni váltani, miközben meg kell felelni a szakmai kihívásoknak. A munkához való viszony is kulcskérdés, illetve az emlí-tett mobilitás és a nyelvtudás is. Nem mondom, hogy ez könnyű.

 

Vajon bennünk, magyarokban megvan mindez?

 

A fiatalokban azt hiszem, igen. Vagy lehet, hogy csak én találkozom a nemzetközi vonalon ennyi tehet-séges fiatallal? Akkor szerencsés vagyok.

 

Túlzás lenne kimondani, hogy megfelelünk az európai átlagnak?

 

Egy dolog azért van, amiben képtelenek vagyunk tartani az uniós tempót. A nyelvtudás. Nem csak a sta-tisztikák szerint nem beszélünk nyelveket. Mint a nők társadalmi szerepvállalásában, ebben a mezőnyben is sereghajtók vagyunk.

 

Egy dolog azért van, amiben képtelenek vagyunk tartani az uniós tempót. A nyelvtudás. Nem csak a sta-tisztikák szerint nem beszélünk nyelveket. Mint a nők társadalmi szerepvállalásában, ebben a mezőnyben is sereghajtók vagyunk.

 

Mi lehet ennek az oka?

 

Lehet, hogy a nyelvoktatási rendszerrel vagy a minőséggel is van gond. De a fő ok a mentalitás: egy-szerűen nem érzik a polgárok az idegen nyelvek feltét-len szükségét. Az oktatáspolitikában erőltetett ütemű előrehaladást kell elérni ez ügyben.

 

A magyar soros elnökség felléphet-e ilyen kérdésekben?

 

Fontos, hogy különbséget tegyünk a konkrét intézkedések és az elnökség politikai céljai között. Az említett terület például jellemzően tagállami kompe-tencia. Amit mi tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet bizonyos kérdésekre vagy napirendre tűzünk egy vitát, illetve valamilyen ezzel kapcsolatos javaslatot. Itt van a kezemben például egy tanácsi ajánlás, amit a korai gyermekkori oktatás és gondozás témájában tűztünk napirendre. A végrehajtás pedig már tagállami kompe-tencia.

 

Mit gondol ön a „personal brandingről”, amikor valaki kizárólag a „saját bőrére épít”?

 

Mint egy színésznő esetében, amikor mindig tra-gikát játszik?

 

Valami olyasmi. Amikor bizonyos hangsú-lyozni kívánt személyiségjegyekből épül fel egy „eladható image”. Ön is az elnökség egyik arca. Vargha Ágnesnél mik lehetnek a meghatározó jegyek?

 

Nálunk a diplomáciában ennek a műfajnak nincs igazán jelentősége. De véleményem szerint engem a szakmai múltam jellemez a legjobban. Hiszen tagja voltam a Nemzetközi Valutaalap csatlakozását tárgyaló csapatnak, amikor a Nemzeti Bankban dolgoztam. Később az OECD-csatlakozásban vállaltam szerepet, pénzügyminisztériumi pályafutásom alatt. Illetve, ami most a legfontosabbnak tűnik, hogy részt vettem a tár-sulási megállapodás tárgyalásánál is, amit Magyar-ország az unióval kötött.

 

Rettentő izgalmas lehetett. Hogyan kell elképzelni egy ilyen „mindent eldöntő” diplomáciai kerekasztalt?

 

Minden ilyen típusú tárgyalás természetesen nagyon komplex és izgalmas. Mégis kiemelném az egyik legérdekesebb momentumot a szakmai életemből, ami-kor a rendszerváltást követő gazdasági, szabályozási struktúra kialakításán dolgoztunk. Továbbá, amikor lehetőségem volt végigasszisztálni a privatizációs folya-matot is a 90-es években.

 

Az ezredforduló előtt az ember valóban képes volt igazán nagyot változtatni, azonban most, hogy a helyes pályára álltunk, az ügyek is „kisebbnek” tűnnek.

 

A mai világban olyan gyorsan változik minden, rengeteg dolog történik egyszerre. Felgyorsult az élet. Azt látom, hogy az idő múlásával nem a berögzült karakternek, hanem a változékonyságnak van értéke. Rugalmasság, nyitottság! Ezek az új jelszavak.