Bemutatkoznak a coachok – Turóczi Bálint

Akkor jöjjön a ráadás valaki olyan személyében, akihez a legtöbb ajánlás érkezett számszerűsített formában. Ő Turóczi Bálint, aki sokaknak jelent óriási segítséget, mint coach.

 

HRM: Az elmúlt néhány évben több coach lett Magyarországon, mint ahogyan nőtt a kereslet irántuk. Ez nyílván egy kicsit zavaros versenyhelyzetet teremt, mert nem ismerik egymást a szereplők, elmúlt ennek a szakmának az a fajta belterjessége, ahol mindenki tudja ki kicsoda? Hogyan látja ezt Ön? Ennek a piacnak a szereplőjeként mit gondol a szakmájáról?

TB: A versenyhelyzet kétségtelenül létezik. Zavarosnak azonban nem látom, hiszen sok konferencia, cikk, tanulmány, workshop biztosít lehetőséget a megbízóknak arra, hogy megszerezzék azokat az információkat, melyek alapján felelős döntéseket tudnak hozni akkor, amikor eldöntik, melyik coachnak szavaznak bizalmat.

HRM: Sokan – közöttük én is – azt gondoljuk, hogy a szakmai szervezeteknek lehet esélyük arra, hogy valamilyen rendszert alakítsanak ki. Ez nemcsak a minőségbiztosításnak az előfutára, hanem a kellő sztenderdek megteremtésének is. Ön tagja-e valamelyik – coachokat tömörítő – szakmai szervezetnek?

TB: Öt társammal, akikkel együtt végeztünk a BGF business coach képzését, létrehoztuk saját szakmai közösségünket, a HATUNK – csoportot, melyben támogatjuk egymást szakmai fejlődésünkben. Ezen kívül rendszeresen részt veszek a Magyar Coach Egyesület szakmai előadásain, melyek nem csak előadások, de szakmai beszélgetések is, melyek lehetőséget adnak saját témáink megvitatására is. Nem akartam anélkül szervezetet választani, hogy megismerném az ott folyó szakmai munkát és a tagokat.

HRM: Miért kell, hogy fontos legyen a minőségbiztosítás mind a coachok, mind a leendő ügyfelek részéről? Ön például egyetért a Szakmai Kódex létrehozásával?

TB: Fontosnak tartom azt, hogy coachnak csak igazolt tudás birtokában mondhassa magát valaki. Az igazolt tudás számomra nem feltétlenül egy képzés meglétét bizonyító papíros, de ma egy magára adó szakember megszerez legalább egy bizonyítványt a szakmájában releváns képzésről.
Ugyanilyen fontos az is, hogy az elvégzett munka minősége is megfelelő „mérési pontok” alapján legyen minősítve. A Szakmai Kódex segítséget nyújthat egy coach által elvégzett munka minőségének méréséhez. Ha annak tartalmát az ügyfél ismeri, akkor nagyobb biztonsággal tudja eldönteni, jó kezekbe helyezte-e a támogatás lehetőségét és felelősségét. Szakmai közösségünknek egyik közös rendező elve az, hogy kötelezőnek tartjuk magunkra nézve az ICF Etikai Kódexét.

HRM: Mit tanácsol egy HR vezetőnek, hogyan válasszon coachot? Probléma, személyiség, ajánlás vagy vállalati politika alapján?

TB: A HR vezetőknek a kínálati piac kedvez, hiszen ha már tudják mik az igényeik és mi a coaching célja, biztosan találnak olyan coachot, aki megfelel feltételeiknek.  Saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy elsődleges szempont az ajánlás, a referenciák. De nem csak a HR vezetőnek kell biztosítani a választás lehetőségét. Nagyon lényeges még az ún. kémia, vagyis az első pillanattól meglévő összhang coachee és coach között. Ha ez a kapcsolódás megvan. sokkal jobb hatásfokot lehet elérni. Ezért az ügyfél véleményét is célszerű figyelembe venni.

HRM: Meg tud-e határozni egy olyan pillanatot egy vezető életében, amikor biztosan szüksége lehet coachra, még akkor is, ha ezt akkor és ott nem ismeri fel.

TB: Egy vezetőnek, minél magasabb pozícióban van, annál nehezebb hiteles visszajelzést kapnia munkahelyi környezetétől. Kiéghet, elbizonytalanodhat, vagy csak további fejlődésre van szüksége. Ugyanakkor nagy egy-egy döntésének a hordereje is. Ha egy ilyen „nehezített pályán” akar előre jutni, egy coach támogatása biztosan segíteni fogja.
HRM: Nagyon sokféle irányzat létezik ma már a coaching területén és talán még ennél is több módszertan. Ön melyik mellé tette le a voksát?

TB: Képzésem a Gestalton alapult, azonban nem hiszem, hogy egyetlen stílus, módszer ismerete – akár a legmagasabb szinten is – kellő rugalmasságot biztosítana egy coachnak ahhoz, hogy valamennyi ügyfele valamennyi problémájával a leghatékonyabb módon tudjon foglalkozni. Igyekszem a TA, az NLP coachingban használható részeit is beépíteni repertoáromba.

HRM: Ön szerint ma mi a legújabb, leghatékonyabb módszer, amit ha használni kapásból nem is, de ismerni mindenkinek érdemes?

TB: Egy coachnak – ugyanúgy, mint bármely más szakma képviselőjének – lépést kell tartania azzal a rendkívül gyors változással, mely körülvesz minket. De nem hiszem, hogy minden coach ugyanazt a módszert tartaná legújabbnak és leghatékonyabbnak. A fontos az, hogy léteznek azok a fórumok, csatornák, melyeken keresztül mindenki megismerkedhet a saját profiljának legmegfelelőbb módszerekkel.

HRM: Nemzetközi porondon ki a szakmai példaképe?

TB: A coaching nem olyan szakma, melyben egy-egy mester munkáját a követők népes tábora közvetlenül figyelhetné. Így csak áttételes forrásokból, vagy saját leírásukból kaphatunk képet arról. Ezért én példaképet nem választok, viszont igyekszem megismerni a lehető legtöbb nemzetközi és hazai szaktekintély álláspontját.

HRM: Magyarországon belül kit tart – valamilyen szempontból – a legfigyelemreméltóbb coachnak?

TB: Ahogyan már elmondtam, egy-egy coach munkájából a külvilág azt látja, amit az érintett, vagy ügyfelei meg akarnak mutatni. Ez alól egy kivétel van, saját coachom, de Ő más lapra tartozik. Ezért nehéz a kérdésre szakmailag releváns választ adni. Rám jelenleg a HATUNK szakmai közösségének tagjai hatnak leginkább. A velük közösen végzett munka biztosítja számomra azt a környezetet, melyben folyamatosan tudok fejlődni és fejleszteni is.

HRM: Ön hogyan inspirálja önmagát?

TB: A coaching számomra még új szerelem, ezért inspirációra nincsen szükségem e téren. Természetesen ügyfeleim sikerei, visszajelzései sokat jelentenek számomra. Ezek a „megújuló energiaforrásaim”.

HRM:  Utolsó kérdésként pedig a megszokott kíváncsiskodás. Eddig a szakembert láttuk. Most pedig a mögöttes személyiségre vagyunk kíváncsiak. Kérem, néhány mondatban mondja el nekünk: Ki lakik a szakember mögött?

TB: Elsősorban apa és férj. Családom adja azt a biztos hátországot, mely lehetővé teszi, hogy ne rajtam kelljen segíteni, hanem én segíthessek másoknak. De ha valaki akár csak egyszer is találkozott velem, az nem ebben a minőségemben emlékszik rám, hanem termetem miatt, hiszen 203 centiméteres testmagasságommal picit kilógok a sorból. Viszont ez alapozta meg a kosárlabda iránti elköteleződésemet. Csapattársaim hosszú évek óta barátaim is egyben. A velük töltött idő az egyik fontos eszköze a kikapcsolódásomnak, regenerálódásomnak.