Bemutatkoznak a coachok – Hankovszky Katalin

Eddig azt hittem, hogy az állandó kérdéseimre adott különböző válaszok, majd kellően kirajzolják a jellegzetességeket. Ma reggelre megtapasztaltam, hogy néha az azonos gondolati ív sem állandó. Hankovszky Katalin PCC, nemcsak velem, hanem a kérdéseimmel is beszélgetett, nemcsak nekem, hanem önmagának is válaszolt néhány felvetésre. Ettől lett az interjú az ami, egy igazi gyöngyszem. Süt a nap ma reggel, gondolatébresztő az interjú. Kell ennél több?
(2013. február 21. Pajor Mariann)

 

HRM: Mit tanácsol egy HR-vezetőnek, hogyan válasszon coachot? Probléma, személyiség, ajánlás, vagy vállalati politika alapján?

HK: A legjobb tudása alapján. Megfigyelésem szerint az ajánlás fontos iránytű, ha bízunk abban, akitől az ajánlás jön, és ha ismerjük értékrendjét. Nagyra tartanám az ügyfél választási lehetőségét. Brief coachként a megkezdett munka első ülése után a döntés lehetőségét hangsúlyozom: kíván-e más coachcsal továbblépni, vagy el tudja képzelni a munka folytatását a megismert coachcsal (vagy esetleg máris megoldódott-e a probléma). Saját szakmai hátteremmel kevésbé a probléma mibenléte alapján orientálódnék, hisz ki tudja, milyen hasznos, gyakran meglepő fordulatot vesz a megoldásteremtés folyamata az eredeti felkéréshez képest.

HRM: Meg tud-e határozni egy olyan pillanatot egy vezető életében, amikor annak biztosan szüksége lehet coachra, még akkor is, ha ezt akkor és ott nem ismeri fel.

HK: Úgy fogalmaznék, hogy egy coach bármilyen pillanatban jól jön, mert egy döntés, előrelépés, célkitűzés könnyebb és minőségileg tisztább attól, ha megfelelő coach támogatása mellett jön létre. De persze egy vezető nem hív minden pillanatban coachot (még ha épp most el is játszottam a gondolattal: egy tanulni vágyó vezető minden hét elején feldob egy kockát, és ha hatost dob, azon a héten igénybe veszi egy coach segítségét egy aktuális kérdésben, mmh!). Tehát hogy a kérdést szűken vett értelmében is megválaszoljam: azokban a pillanatokban lehet biztosan szüksége coachra, amikor többször nekifutott egy kérdés megoldásának, és azt veszi észre, hogy nem jutott vele tovább. „Ha valami, amit teszel, nem működik, csinálj valami mást” – például hívjál coachot.

HRM: Nagyon sokféle irányzat létezik ma már a coaching területén, és talán még ennél is több a módszertan. Ön melyik mellé tette le a voksát?

HK: Szerencsémre elsőként a megoldásfókuszú brief coaching modelljével találkoztam, és ha meg is ismertem azóta más modelleket, nekem világos, hogy ez az én utam, én ebben a coachingban vagyok jó. Ez egyszerűsége miatt komplex kérdések esetén is működőképes. Mivel ezt oktatom is, és kellő tapasztalatot is szereztem benne az elmúlt 16-17 év során, nem szoktam zokon venni, ha valaki nem ezt tartja a legjobbnak…

HRM: Ön szerint ma mi a legújabb, leghatékonyabb módszer, amelyet ha használni mindjárt nem is, de ismerni mindenkinek érdemes?

HK: Inkább általánosságban mondanám, hogy jó, ha coachként nyitott szemmel járunk, és van elképzelésünk róla, mit csinálnak a kollégák (és a terület marketingesei). E nyitottság és módszertani kíváncsiság terén egyébként tapasztalataim szerint példaértékű a magyar coachtársadalom!

HRM: Nemzetközi porondon ki a szakmai példaképe?

HK: Máig is komoly szakmai inspirációm Steve de Shazer és Insoo Kim Berg következetesen egyszerű és megerősítő erejű ügyfélmunkája. Ha én egyszer annyira szívből jövően és az ügyfél érdekében kíváncsi lehetnék, mint Insoo volt, és annyira eszköztelenül egyszerű és ügyfél közeli, mint Steve! Ezen túl vannak szakmai fellángolások, most épp Chris Iveson és az angliai Brief csoport munkáját bámulom, mert művészi szinten veszik komolyan az ügyfelet és azt, ami neki fontos a megoldás megtalálásában.

HRM: Magyarországon belül kit tart – valamilyen szempontból – a legfigyelemreméltóbb coachnak?

HK: Ha tényleg szuperlatívuszokat kell mondanom, akkor azokat a coachokat választom, akik sok-sok élet- és szakmai tapasztalattal beülnek brief coaching tanfolyamunkra vagy egy másik coachképzésre, és gondosan, tapasztalati úton, sok-sok ügyfélmunkán és reflexión át újra és újra felülvizsgálják saját hatékonyságukról alkotott előfeltevéseiket, és továbbépítik saját coachingstílusukat.

HRM: Ön hogyan inspirálja önmagát?

HK: Coacholok. És ha leteszem a telefont vagy becsukom az ügyfél után az ajtót, elmélázok, hogy milyen egyedi és lenyűgöző módon alakult már megint egy ilyen beszélgetés – még ha nem is tudhatom, pontosan mit mozdít meg az ügyfél ennek köszönhetően az életében. Figyelek másokat, ahogy coacholnak, és el-eltűnődöm, milyen egyedi és lenyűgöző módon vannak közel az ügyfélhez és támogatják a hatékony megoldásteremtésben. És szeretek kollégákkal egy-egy példa vagy projekt ürügyén szakmázni. Nagyon.

HRM: Az elmúlt néhány évben több coach lett Magyarországon, mint ahogyan a kereslet nőtt irántuk. Ez nyílván kicsit zavaros versenyhelyzetet teremt, mert nem ismerik egymást a szereplők. Elmúlt ennek a szakmának az a fajta belterjessége, ahol mindenki tudja ki kicsoda? Hogyan látja ezt Ön? Ennek a piacnak a szereplőjeként mit gondol a szakmájáról?

HK: Azt szoktam gondolni, hogy a belterjesség elmúlása jót tesz egy piacnak, még ha megnehezíteni is látszik a megbízó dolgát. Talán ebben a helyzetben benne van az esély is, hogy a megbízó, az ügyfél is felelősséget vállal a saját választásáért és a folyamatért, és olyan coach mellett dönt, akiben saját helyzetéhez és szempontjaihoz illően meg tud bízni. A coaching azon szolgáltatások egyike, amely mindig a megvalósulás során fejti ki a minőségét, tehát a konkrét interakció egyedi, hatékonyságában és hatásában nem megismételhető. Ez gondosságra, de egyben alázatra is int, és talán az ügyfelek emancipációját is támogatja.

HRM: Sokan – közöttük én is – azt gondoljuk, hogy a szakmai szervezeteknek lehet esélyük arra, hogy valamilyen rendszert alakítsanak ki. Ez nemcsak a minőségbiztosításnak az előfutára, hanem a kellő sztenderdek megteremtésének is. Ön tagja valamelyik – coachokat tömörítő – szakmai szervezetnek?

HK: A szakmai szervezetek akkor használják meglátásom szerint legjobban esélyeiket, ha minél szélesebb konszenzussal alakítanak ki bármit is. Példaértékű nekem, ahogyan a Nemzetközi Coachszövetség (ICF; a világ legnagyobb coachszervezete) megalkotta képét arról, miről ismerhetünk rá a „jó” coachingra, mit csinál egy kompetens coach. E folyamatban 60 coach vett részt, szándékoltan különböző területen, különböző modell szerint, más-más kultúrában dolgozó szakemberek.
A létrejövő rendszer szerintem akkor lehet hasznos, ha törekszik a diverzitás – nem szintetizálására, inkább – megőrzésére. És igen, két szakmai szervezetnek is tagja vagyok, ami Magyarországon nem nehéz: azt hiszem, nincs még egy ország, ahol ennyire nagy az egy főre jutó coachszervezetek száma.

HRM: Miért kell, hogy fontos legyen a minőségbiztosítás mind a coachok, mind a leendő ügyfelek részéről? Ön például egyetért a Szakmai Kódex létrehozásával?

HK: Vigyázat, a kérdésben benne az előfeltevés, hogy fontos kell hogy legyen! És nem pusztán a vitatkozó kedv szól belőlem. Ha a minőségbiztosítást mint folyamatot, párbeszédet, reflexiót fogjuk fel, akkor teljes szívemből egyetértek, és ha ilyet sikerül létrehoznunk a magyar piac (és a szakma) támogatására, akkor nagyot alkottunk.

HRM: Utolsó kérdésként pedig a megszokott kíváncsiskodás. Eddig a szakembert láttuk. Most pedig a mögöttes személyiségre vagyunk kíváncsiak. Kérem, néhány mondatban mondja el nekünk: Ki lakik a szakember mögött?

HK: Olyasvalaki, aki nagyon komolyan veszi a szavak valóságteremtő erejét, és itt se bírja ki, hogy meg ne jegyezze: nem lakik senki a szakember mögött. Életutam egyik nagy és örömteli vívmánya, hogy olyasmit csinálhatok, amihez nem kell szakemberséget öltenem magamra. Ahogy a világot látom és megragadhatónak tartom, azt a kérdéseimben szívesen bocsájtom ügyfeleim rendelkezésére. Nagy emberi mélységek (a nemes értelemben vett mélységek) búvárjaként nőttem fel. Megtanítottak az árral szemben úszni. Életem minden területén lenyűgöz a szörfölés hasznossága, mióta megismerkedtem vele. Szeretek ráhagyatkozni arra, ami előre visz, és élvezni a siklást! Remélem ezzel gyermekeimnek is hasznára leszek, és játszi könnyedséggel nőnek fel.