2020. 01. 23.

Sajtófigyelő 2020.01.23., csütörtök

 

Ennyi évet dolgozik egy munkahelyen az átlagmagyar: tudnak valamit?

 

Nem a magyarok a leghűségesebb munkavállalók az Unióban, viszont még mindig tovább maradunk egy munkahelyen, mint a svédek, észtek vagy a dánok. Az európai országok átlagosan egy évvel töltenek el több időt egy munkahelyen, mint a magyar dolgozók. Mutatjuk azt is lehet az oka, hogy nem maradunk meg átlagosan 10 évnél tovább egy munkahelyen, vagy hogy éppen miért nem váltunk, amikor lenne rá lehetőség.

 

Ma már rég meghaladott elképzelés, hogy az ember egész életében egyetlen munkahelyen dolgozzon, a fiatalok számára már sokkal természetesebb, hogy 3, 5, vagy 10 évenként úgyis váltani kényszerülnek majd. A statisztikákból kiderül, hogy a vizsgált országokban átlagosan 9,5 évet töltenek az alkalmazottak egy munkahelyen. Ennél a magyar átlag egy évvel kevesebb: 8,5 év.

 

A listát Olaszország vezeti, ott 12,2 évig hűségesek átlagban az alkalmazottak a munkahelyükhöz, de Portugáliában, Szlovéniában és Belgiumban is legalább 11 évig maradnak egy munkahelyen a dolgozók. A magyaroknál is kevésbé hűek a munkahelyükhöz a lettek és a svédek, de a legkevesebb ideig Izlandon (7,6 év), Dániában (7,1 év), és Litvániában (6,7) maradnak átlagosan egy helyen a dolgozók.

 

A magyar fiatalok a hűtlenebbek?

Magyarországon a 25-54 éve korosztály átlagosan 7,9 évet tölt egy munkahelyen, míg az 55-64 éves korosztályban ez az átlag 14,2 év. A 20-as, 30-as generációról nehéz jól összevethető számokat mutatni, hiszen tagjai közül sokan most kerültek ki a munkaerőpiacra. Viszont a fiatal munkavállalókkal kapcsolatban gyakran hangoztatott vélemény, miszerint nehezen maradnak meg egy munkahelyen hosszabb ideig, állandóan igénylik a változást. Viszont egy nemrég készült országos, reprezentatív kutatásból az derült ki, hogy a fiatalok többsége éppúgy szeretne évekig ugyanazon a munkahelyen maradni, mint más kollégáik.

 

Teljes cikk

https://www.penzcentrum.hu/karrier/ennyi-evet-dolgozik-egy-munkahelyen-az-atlagmagyar-tudnak-valamit.1087709.html

 

 

Felmérés a digitális munkapiacról: internetes munkával a minimálbért sem lehet megkeresni

 

A várakozásokkal ellentétben az internetes munkavégzés nem teremtett új piacot, amely minőségileg különbözne a korosztályok és nemek alapján szegmentált hagyományos munkapiactól, viszont még bizonytalanabbá tette a nem szokványos munkaviszonyban vagy részmunkaidőben dolgozók helyzetét.

 

Miután maga a digitális munkapiac a technológiai fejlődés eredménye, magától értetődőnek tűnhet, hogy az internetes vagy úgynevezett platform alapú munkavégzés többnyire magasan képzett, kreatív embereknek való. Ezzel szemben a valóság az, hogy az internetes munka és a tudásalapú gazdaság között vajmi kis átfedés mutatható ki. Legalábbis ezt állítják az Európai Szakszervezeti Intézet (European Trade Union Institute, ETUI) kutatói, akik a régió öt országában készült felmérések alapján publikálták friss tanulmányukat. Ahogy az gyakran történni szokott, az adatfelvétellel ezúttal is átugrották Romániát – felmérés Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Lettországban és Szlovákiában készült.

 

A tanulmány egyik meglepő megállapítása az, hogy az internetes munkavégzés a legritkább esetben követel meg magas képzettséget vagy kreativitást. Miközben a digitális munkaplatformok a technológiai fejlődés eredményeként jöttek létre, a munkavégzés ezeken a platformokon a régóta meghonosodott munkavállalási formákat idézi, a digitális szolgáltatás pedig többnyire csupán közvetítő – húzza alá a tanulmány.

 

A dokumentum fontos megállapítása: a felmérések alapján nincs bizonyíték arra, hogy az internetes munkavégzés vagy az egyik válfajának tekintett platform alapú munka új piacot teremtett volna – amely minőségileg különbözne a korosztály és nem szerint szegmentált hagyományos munkapiactól –, viszont rontotta a nem szokványos munkaviszonyban vagy részmunkaidőben dolgozók helyzetét.

 

Teljes cikk

https://www.maszol.ro/index.php/gazdasag/121231-felmeres-a-digitalis-munkapiacrol-internetes-munkaval-a-minimalbert-sem-lehet-megkeresni

 

 

Most kell megalapozni a jövő munkaerő kínálatát

 

A davosi World Economic Forum (WEF) megalapozó tanulmányainak egyike arra a következtetésre jut, hogy gyerekeink 65 százaléka olyan munkakörben fog dolgozni, amely ma még gyakorlatilag nem létezik. A Kormányoknak, az oktatási rendszereknek és az üzleti életnek egyaránt fel kell készülnie erre a változásra, és ehhez le kell számolni néhány ma is élő paradigmával – véli Arun Kumar, a KPMG India vezérigazgatója, aki maga is részt vesz a konferencián.

 

A gyorsan változó munkavállaló környezet miatt záros határidőn belül változtatni kell mindenen, amit ma oktatáson és képzésen értünk. Ebben van feladata az államoknak, a képzési intézményeknek az iskoláktól az egyetemekig és maguknak a munkáltatóknak is. Az alapprobléma, hogy az oktatási és képzési rendszerek sokkal lassabban reagálnak a technológiai változásokra, az ipar, a kereskedelem és a többi ágazat igényeire, mint amilyen gyorsan ezeken a területeken lezajlanak a változások. Emiatt a munkáltatók nem találnak maguknak az igényeik szerint képzett munkaerőt, és ez a szakadék egyre csak mélyül és szélesedik.

 

Mindez munkavállalói szemmel is riasztó. A WEF tanulmánya szerint a jelenlegi tudás és képzettség 20-50 százalékát belátható időn belül átveszik a gépek, az ezekből élő embereknek valamilyen új tevékenység után kell nézniük. Ahhoz, hogy az igények és képzettség közötti szakadékot áthidaljuk, az oktatásnak és a képzésnek sokkal jobban reflektálniuk kell az igényekre, ehhez azonban több ma is élő paradigmával kell leszámolni.

 

Arun Kumar szerint a jövő oktatása nem lehet epizódszerű és moduláris, ehelyett folyamatos és rugalmas tanulásra van szükség a teljes életpályán.

 

Teljes cikk

Világgazdaság

 

 

PwC globális felmérés

Sosem látott pesszimizmusba süppedtek a cégvezetők

 

A vezérigazgatók minden korábbinál pesszimistábbak a globális gazdaságot illetően: 53%-uk a gazdasági növekedés ütemének lassulására számít 2020-ban. Ez az arány 2019-ben még 29% volt, 2018-ban pedig mindössze 5% – az idei eredmény 2012 óta, amikor ezt a kérdést először feltették, a legpesszimistább. Ugyanakkor a gazdasági növekedés ütemének fokozódását előrevetítő vezérigazgatók aránya a 2019-ben mért 42%-ról 2020-ban 22%-ra csökkent.

 

Ezek a főbb megállapításai a PwC 83 országban, mintegy 1600 vezérigazgató bevonásával készített 23. globális felmérésének, amelynek eredményeit a svájci Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon hozták nyilvánosságra.

 

A vezérigazgatók globális gazdasági növekedéssel kapcsolatos pesszimizmusa különösen jelentős Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és a Közel-Keleten, ahol a vezérigazgatók 63%-a, 59%-a, illetve 57%-a a következő évre alacsonyabb globális növekedést jósol.

 

„Tekintettel a kereskedelmi feszültségekkel, geopolitikai kérdésekkel és az éghajlatváltozás kezelésére vonatkozó megállapodás hiányával kapcsolatos elhúzódó bizonytalanságra, a gazdasági növekedésbe vetett bizalom csökkenése nem meglepő – a hangulatváltozás mértéke viszont már annál inkább” – mondta Bob Moritz, a PwC globális vezérigazgatója. „Ezek a globális gazdaság előtt álló kihívások nem újkeletűek, azonban a mértékük és az eszkalációjuk sebessége eddig nem tapasztalt, ezért a Davosban összegyűlt vezetők számára a következő a kulcskérdés: hogyan juthatunk közös álláspontra annak érdekében, hogy ezekkel a kihívásokkal megküzdjünk.”

 

„Derűlátóbban fogalmazva: bár az üzleti vezetők között rekordmértékű a pesszimizmus, még vannak valódi lehetőségek. Egy agilis stratégiával, a változó elvárásokra összpontosítva és az elmúlt tíz év során a nehéz gazdasági környezetben szerzett tapasztalatok révén az üzleti vezetők átvészelhetik a gazdasági visszaesést, és sikeresen működhetnek tovább.

 

Teljes cikk

http://hrpwr.hu/aktualis/cikk/sosem_latott_pesszimizmusba_suppedtek_a_cegvezetok