2019. 12. 09.

Sajtófigyelő 2019.12.09., hétfő

 

Ne betonba, az emberbe fektessünk: szomorú látlelet a magyar fejlődésről

 

Egyértelműen állítható, hogy a magyar gazdasági fejlődés jelenleg inkább nem fenntartható módon zajlik – mondja Bartus Gábor környezetgazdász, aki a Nemzeti Fenntarható Fejlődési Tanács titkáraként részt vett a harmadik előrehaladási jelentés elkészítésében. A ma megjelenő értékelés környezeti és humán fenntarthatósági foprdulatot sürget. A szakértő szerint régiós összevetésben sem alakul jól a magyar növekedési minta, és a kettészakadó visegrádi blokk rosszabbul teljesítő teljesítő felébe kerülhetünk.

 

Az NFFT-ről

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács az Országgyűlés tanácsadó testülete. Minden második évben köteles előrehaladási jelentést készíteni a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia céljai teljesülésének állásáról, a fenntarthatóság hazai állapotáról és a fenntartható fejlődést jellemző tendenciákról. A 2019-ben készített jelentés sorrendben már a harmadik a sorban.

 

Az NFTT ma megjelent előrehaladási jelentése – néhány részeredmény elismerése mellett – azt állapítja meg, hogy hazánk fenntarthatósági állapota összességében rossz, egyes trendek nemzetközi összevetésben igen kedvezőtlenek. Ez egy meglehetősen rossz bizonyítvány. Miért szolgáltunk rá?

 

Mert bizonyos gondolkodási sémáktól nehezebb megszabadulni, mint a szocialista tervgazdaságtól vagy a kommunista politikai berendezkedéstől. 1990 óta is jellemző, hogy nem gondolunk egyes döntések távolabbi jövőben megjelenő hatásaira, költségeire – szeretjük lábon lőni magunkat. Szívesen választunk megvalósításra olyan alternatívát, aminek gyors, a választók részéről könnyen érthető haszna van, míg a költségek, akár a hasznoknál is nagyobb mértékben, de a jövőben szétterülve, kevésbé látványosan jelentkeznek. Rendre rosszul súlyozunk a jövőbe való befektetési lehetőségeink között, például a versenyképesség javításához jobban hozzájáruló tényezőket kevésbé fejlesztjük. A társadalmi fejlődést meghatározó tényezők fejlesztése nem egyenletes, vannak olyanok, amik Európa élmezőnyébe tartoznak, s vannak olyanok is, amik viszont a rangsor végén ragadtak. Viszont tudjuk például a növényeink kapcsán, hogy a növekedést a legkisebb arányban jelen lévő tápanyag fogja meghatározni: hiába locsoljuk alaposan, ha nem kap napfényt, a virágunk elpusztul.

 

A tizenhat vizsgált kulcsindikátor közül kettő jó szintre tudott emelni. Ez nem sok, de mégis kezdjük a jó hírekkel: miben lettünk jobbak?

Elsősorban a klasszikus gazdasági tőkék, a fejlődés fizikai alapjainak fejlesztésében nyújtottunk kiválót. Beruházási rátánk európai összehasonlításban is kiemelkedően magas, rakétaszerűen törtünk feljebb a foglalkoztatásban, e mutatóban az EU-átlag fölé kerültünk. A gazdálkodás makroprudenciális feltételei is megfelelőek: tartósan csökken az államadósság és értékelésünk szerint 2030-ig a nyugdíjrendszer is stabil. Még európai átlag alatt vagyunk, de a javulás sebességében, trendjében szintén kiemelésre méltó a szegénység mérséklése. Az anyagi deprivációval érintett lakosság aránya 30% környékéről 10%-ra csökkent néhány év alatt. Ez az arány a legalacsonyabb az ország közelmúltbeli történelmében. Különösen örömteli, hogy a szegénység „gyermekarca” eltűnt, ma a szegénységi kockázat a gyermekek és az idősek körében nagyjából azonos, ami évtizedekig nem volt elmondható

 

A további 14 kulcsindikátor esetében továbbra is szomorú a helyzet. Milyen területeken vagyunk a leginkább lemaradva?

Ezt sajnos hosszabban tudom sorolni. A természeti erőforrások minden kulcsindikátora alacsony szinten stagnál vagy romlik, mintha az Alaptörvényünk megóvásukra vonatkozó passzusai nem is léteznének. A természet felszámolásának, a biodiverzitás csökkenésének három fő oka van az emberi tevékenységek terén, ezek a területhasználat-változtatás, a társadalmi anyagáramok növelése – a kitermelések és a szennyezések –, valamint az éghajlat megváltoztatása. Mind a három téren rosszul teljesítünk: a területhasználatban a rendszerváltoztatás óta folyamatosan, az anyagáramok területén ingadozó a teljesítmény 1990 óta, de 2013-től egyértelműen romló. Az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásában 1990-hez képest jó ugyan az összteljesítményünk, de 2013 óta itt is visszapattanás, kibocsátás-növekedés figyelhető meg.

 

A jövőbeli növekedést leginkább megalapozó oktatás fenntarthatósági mutatói gyengék.

 

Az is figyelemreméltóan szokatlan, hogy a gazdasági növekedéssel együtt nem nő az egészségben eltöltött életévek száma. A humán tőke legtöbb mutatójában nemcsak európai, hanem közép-kelet-európai összehasonlításban is erős lemaradásban vagyunk. A társadalmi tőkét is általában gyenge állapot jellemzi, a bizalom szintje európai összevetésben az alacsonyabbak közé tartozik, a korrupcióérzékelés szintje azonban az egyik legmagasabb, a civil szférát pedig csökkenő aktivitás jellemzi. Aggasztó a gyenge innovációs teljesítmény is.

 

Milyen a magyar gazdasági fejlődés minősége fenntarthatósági szempontból?

A magyar gazdaság száguld, de nem biztos, hogy jó alapokon, azaz jó irányba. Feltűnő, hogy amióta növekedési pályára álltunk, gyorsan romlanak a környezeti mutatók. Rendre az átlagos növekedési ütemnél gyorsabban bővül az építőipar, aminek az ágazatok között messze a legrosszabb a természeti erőforrás-termelékenysége. Mivel a tudástőke fejlesztésében rosszul állunk, innovációs teljesítőképességünk gyenge, s a kibontakozás kevés jele látszik, kétséges, hogy a nagy környezeti áldozattal járó növekedési pályáról hogyan állhatunk át egy tudás- és innovációvezérelt fejlődési útra.

 

Több mutató, közvetlenül vagy közvetve is mutatja ezt a kedvezőtlen helyzetet. A munkáltatók ki vannak éhezve az innovációs teljesítményre alkalmas, magasan képzett munkavállalók iránt, ezt mutatja a diplomával járó bérprémium relatív magas szintje más európai országokhoz képest. A Portfolio rendszeres olvasói számára nem mondok újdonságot a munkatermelékenységgel kapcsolatos problémáinkról. Az innovációs teljesítmény gyengeségét az is jelzi, hogy a kormányzat időről-időre átszervezi a kutatás-fejlesztés állami szintű irányítását, az innováció támogatási rendszerét. Összességében egyértelműen állítható, hogy a magyar gazdasági fejlődés jelenleg inkább nem fenntartható módon zajlik.

 

Teljes cikk

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20191206/ne-betonba-az-emberbe-fektessunk-szomoru-latlelet-a-magyar-fejlodesrol-409379?fbclid=IwAR1_tS689bCnnLCMTereURYOm_rpjpj16hgqjWAFjlik99aeF3yR-V4zZIM

 

 

Rengeteg magyart küldhetnek kényszerszabadságra decemberben: nincs más megoldás

 

Immár kevesebb mint egy hónappal a naptári év vége előtt egyre több cég kénytelen azzal szembesülni, hogy kisebb-nagyobb fennakadásokkal is járhat, ha a Munka Törvénykönyvének (Mt.) megfelelve minden munkavállalójának kiadja az idei évben esedékes szabadságát. Ennek elmaradása akkor is jogszabálysértésnek számít, ha az adott időszakban a munkavállaló sem akar szabadságra menni.

 

A probléma megoldását jelentősen nehezítheti a munkaerőhiány miatt fel nem töltött létszámkeret, illetve a karácsony előtti csúcsidőszak fokozott terhelése is. A kisebb cégek különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek a szabadságolások miatt, hiszen ebben a körben az eleve kisebb létszám miatt általában nehezebb megoldani a szükségessé váló helyettesítéseket. Néhány rendelkezés azonban lehetőséget ad a szabadság következő évre való átvitelére:

 

Az életkor után járó pótszabadság – ez életkortól függően 1-10 nap lehet – a következő év végéig adható ki. Ez főként az idősebb munkavállalók esetében ad nagyobb mozgásteret. Ugyanakkor a pótszabadság átviteléről még a tárgyévben írásban meg kell állapodni a feleknek.

A tárgyévben megkezdett szabadság 5 munkanappal átnyúlhat a következő évre is, ha azt közben nem szakítják meg. Aki például az általános munkarend szerint december 30-án, hétfőn megy szabadságra, a 2019-es szabadságkerete terhére január 8-áig pihenhet.

Friss munkaviszony: ha a munkavállalót október 1-jén vagy azt követően alkalmazták, az időszakra járó szabadság egésze a következő év március 31-éig felhasználható.

Emellett felmerülhet olyan ok a munkavállaló oldalán (gyes, hosszabb betegség), ami nem tette lehetővé a szabadság kiadását a megfelelő időszakban. Ilyenkor a szabadságot az ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni.

 

Az év végéhez közeledve immár minden cégnek időszerű átvilágítania, melyik munkavállalója hol tart az idei szabadságának kiadásában. Tekintettel arra, hogy a munkáltatónak legalább 15 nappal korábban jeleznie kell, hogy a munkavállalót szabadságra kívánja küldeni, a szabadságok megtervezésére gyakorlatilag már alig egy-két hét maradt. A szabadság kiadása előtt a munkavállalót is mindig meg kell hallgatni, mivel ő az éves szabadságkeretéből hét munkanappal szabadon rendelkezhet, ha a szándékát szintén legalább 15 nappal előre jelzi. A ki nem vett szabadságot megváltani – a munkaviszony megszűnésekor történő megváltást kivéve – nem lehet.

 

Teljes cikk

https://www.penzcentrum.hu/karrier/rengeteg-magyart-kuldhetnek-kenyszerszabadsagra-decemberben-nincs-mas-megoldas.1085953.html

 

 

A magyarok kitették a boldogságindexet

 

Alacsony a magyarok boldogságindexe – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kiadványából, amely a háztartások tavalyi életszínvonaláról közöl adatokat. A legelégedettebbek a 25 év alatti felsőfokú végzettségű férfiak.

 

2013 óta a KSH az adatfelvételében arra is rákérdez, hogy hogyan élik meg az emberek az életkörülményeikben bekövetkezett változásokat – ismertette Janák Katalin, a KSH életminőség-statisztikai főosztályának vezetője az InfoRádióban. A válaszadóknak 0-tól 10-ig kell értékelniük az élettel való általános, valamint az egy egyes életkörülményekkel kapcsolatos elégedettségüket.

 

2018-ban az átlagérték 6,3-ra változott, tehát általában közepesre értékelik az élettel való általános elégedettséget az emberek, ennek alapján kijelenthető, hogy az úgynevezett boldogságindex európai összehasonításban alacsony – ismertette a KSH munkatársa. Viszont nagy különbségek vannak az egyes társadalmi, demográfiai csoportokban. Például a férfiak elégedettebbek, mint a nők, illetve megfigyelhető egy életkori lejtő is, amely alapján a fiatalok boldogabbak, elégedettebbek az idősebbekhez képest. Kimutatható az is, hogy a Budapesten és a nagyvárosokban élők is boldogabbak, illetve a felsőfokú végzettségűek, nagyobb jövedelműek is elégedettebbek az életükkel, mint az átlag. A legelégedettebbek a 25 év alatti felsőfokú végzettségű férfiak.

 

A felmérés arra nem kérdez rá, hogy miért elégedett valaki az életével, vagy miért tartja valaki magát boldognak, kizárólag az említett skálán kell a megkérdezetteknek az élettel, illetve más életkörülményekkel való elégedettségüket jelezniük. Janák Katalin arra is kitért: az átlagérték hosszabb ideig 6,1 körül alakult, majd 2017-ben 6,5-re erősödött, és 2018-ban 6,3-ra csökkent.

 

Teljes cikk

https://infostart.hu/gazdasag/2019/12/08/a-magyarok-kitettek-a-boldogsagindexet

 

 

Jobb munka, több pénz – ez visz külföldre

 

Mi hajtja el az embereket Magyarországról, és hogy érzik magukat külföldön? Egy online felmérés tanulságai.

 

Döntően a pénz és a munkalehetőség gerjeszti a kivándorlást, de vannak, akiket a politika üldöz el. Közrejátszik még a kihívás keresése, a kalandvágy is. Előfordul az is, hogy a már kint élő családtag után megy az ember, vagy éppen az itthon felgyűlt hiteltartozására akar némi pénzt összeszedni. Ez derült ki a Társadalomtudományi Kutatóközpont online felméréséből, ami ugyan nem reprezentatív, hiszen a módszer miatt egy meghatározott embercsoport érhető el, de a minta elég nagy, mintegy 18 ezren válaszoltak a kérdésekre.

 

Kováts András tudományos segédmunkatárs ismertette a főbb megállapításokat, bár az adatok feldolgozása még javában tart.

 

Döntően fiatalok hagyták el az országot, magyar sajátosságnak tekinthető, hogy nagyon magas a felsőfokú végzettségűek aránya. Az egész folyamat viszont beleillik a nemzetközi trendbe a tekintetben, hogy volt egy felívelő fázisa, majd (nálunk) 2006 és 2012 között tetőzött, aztán stagnált, és 2016-tól csökkenésnek indult, sőt már visszatelepülés is tapasztalható.

 

A visszatérés különösen érdekes kérdés. A válaszadók háromnegyede nem tervezi ezt, még akkor sem, ha a kinti anyagi körülményei nem jobbak, sőt esetleg még rosszabbak is, mint Magyarországon lennének. A külföldi létnek fontos eleme az ottani magyar közösséghez tartozás. Az Egyesült Államokban már elég határozottan intézményesült a diaszpóra, hiszen ott régóta élnek magyarok, a mostanában érkezőknek nem nehéz hozzájuk csatlakozni. Például az Egyesült Királyságban más a helyzet, hétvégi iskolák, klubok, kulturális csoportok még nincsenek olyan nagy számban, hogy segítenék a magyarság tartását.

 

A válaszok feldolgozását, elemzését folyamatosan végzik, így a közeljövőben újabb megállapítósokról, finomabb következtetésekről is beszámolhatnak majd a kutatók.

 

Teljes cikk

https://www.klubradio.hu/adasok/jobb-munka-tobb-penz-ez-visz-kulfoldre-110124

 

 

Akinek nincs állása, se pénze, azt kilökik az állami egészségügyből

 

Az egyetem befejezése után két évvel mentem el először kórházba. Valamikor késő este, lehet, hogy már inkább éjjel sétáltam be az ügyeletre, pontosabban vánszorogtam, mert annyira lázas voltam, hogy már a lassú sétálás sem ment tökéletesen. A torkom égett, kapart, egy főzelék után úgy éreztem, mintha flexeltek volna a nyelőcsövemben. Miután sorra kerültem a kórházban, behívtak, megnyugtattak, hogy rosszabbul már nem leszek, felírtak néhány gyógyszert, és mellékesen jelezték, hogy piros jelzést mutat a gép a tajszámomra.

– És az mit jelent? – kérdeztem, pontosabban suttogtam, mert ugye éppen a torokgyulladás és a végelgyengülés között álltam, az utóbbihoz valamivel közelebb. – Azt, hogy nem fizeti a tébét – jött a válasz. – Hát, az nem lehet, biztos rossz a rendszer – mondtam, kicsit sértődötten is talán, aztán elkezdtünk beszélgetni, pontosabban én elkezdtem monologizálni, hogy tuti biztos, ezer százalék, hogy biztosított vagyok, adózok rendesen, katás egyéni vállalkozóként havonta 50 ezer forintot fizetek a NAV-nak, emiatt jár a társadalombiztosított jogviszony. Az orvos erre egy vállrándítással reagált, odaadta a receptet, én meg kimentem a rendelőből, és elindultam gyógyszerért.

 

Utólag kiderült, igazam volt, befizetéseim alapján jogosult voltam az állami ellátásra, csak a NAV nem könyvelte el a befizetéseimet. Néhány hét levelezés után ezt az adóhatóság is elismerte, és nem kellett semmit befizetnem.

 

Ez mostantól sokkal nehezebb lesz

A napokban jelent meg a hír, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter benyújtott egy törvénytervezetet az Országgyűlésnek, ami alaposan átalakítaná a társadalombiztosítás egészségügyi részét. A javaslat lényege, hogy háromhavi tartozás, azaz 23 130 forint (jövőre a mostani 7500 forintról 7710 forintra emelkedik az egészségügyi szolgáltatási járulék összege) után érvénytelenítenék az adós tajszámát. Ez azzal jár, hogy az illető ezt követően nem juthatna állami egészségügyi ellátáshoz, vagy államilag támogatott – tehát olcsóbb – gyógyszerhez.

 

A változás nagyjából 100 ezer embert érinthet, most ugyanis ennyien fizetnek egyéni szolgáltatási szerződés keretében havi 7500 forintos járulékot. Ők azok, akik semmilyen jogcímen nem jogosultak egészségbiztosítási szolgáltatásra: nem nyugdíjasok, nincs bejelentett munkahelyük, és nem nevelnek gyereket, pontosabban nincsenek gyesen vagy gyeden.

 

Teljes cikk

https://index.hu/gazdasag/2019/12/03/tb_atalakitas_tarsadalombiztositas_egeszsegugy_biztositott_ellatas_varga_mihaly_nav_jarulek/?fbclid=IwAR3XNontxCFkSLCTR8Nmo3JHrKYh8vrMpGMqhdr9G5RTxJp-jlufWST4Kws

 

 

A 40 órás munkahét csak az ipari forradalom rabszolgatartó rendszerének enyhébb formája

 

A választások előtt álló Egyesült Királyságban a Munkáspárt többek között a négynapos munkahét ígéretével kampányol, Steve Taylor, a Leeds-i Beckett Egyetem pszichológus óraadója pedig ezen az aktualitáson felbuzdulva történeti és pszichológiai oldalról járta körbe a kérdést a The Conversationben.

 

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a 40 órás (vagy a gyakorlatban annál is több időt igénybe vevő) munkahét sem történeti, sem pszichológiai megközelítésből nem olyan evidens, mint azt sokan gondolják. Ha szerencsés vagy, akkor olyan munkád van, ami feldob, ösztönöz, kiteljesít. De azt állítom, hogy még ebben az esetben sem a munkádnak kellene az életed központi részének vagy a jövőd meghatározó elemének lennie -írta Taylor.

 

Abból indult ki, hogy felmérések szerint a vadászat-halászat és a gyűjtögetés a természeti népeknél még ma sem vesz el napi négy óránál többet az életből, de az őskorban valószínűleg még ennyi ideig sem tartott, mert sokkal kedvezőbbek voltak az élelemszerzés feltételei.

 

A munka csak akkor kezdett jelentősebb időbe telni, amikor az ember áttért a földművelésre és az állattartásra, mert ezek sokkal munkaintenzívebb tevékenységek. A mából visszanézve azonban az ipari forradalom korszaka a meghatározó, mert a munkások idejét ekkor használták ki a legjobban. Az embereket gyárakba és üzemekbe börtönözték be reggeltől estig, amíg nem aludtak, munkaeszköznek tekintették őket. Ijesztő körülmények között dolgoztatták őket megdöbbentő bérekért, és általában fiatalon meg is haltak -írta Taylor.

 

Teljes cikk

https://g7.hu/elet/20191207/a-40-oras-munkahet-csak-az-ipari-forradalom-rabszolgatarto-rendszerenek-enyhebb-formaja/

 

 

Hátba szúrás, zsugoriság és morális csőd miatt bukott el a nagy kísérlet

 

Egy éve, 2018 decemberében ért kudarcos véget Finnországban a kísérlet a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésére. Akkoriban nem okozott meglepetést a program kimúlása, mert a bomba igazság szerint már nyolc hónappal azelőtt robbant. Akkor jelentette be a kormány, hogy a 2017 januárjában elkezdett tesztet „nem terjeszti ki”, ami virágnyelven azt jelentette, hogy a kezdeti nagy tervek nem teljesülnek, és az első fázis után rögtön be is szántják a kísérletet.

 

A két évig tartó program rengeteg tanulsággal szolgált, és a finnek dolgoznak is az eredmények tudományos feldolgozásán, de egy-másfél év elteltével már a laikusok számára is sokkal jobban látszik, hogy min bukott el a nagy kísérlet.

 

Mi volt ez valójában? A finn társadalombiztosító kétezer embernek havi 560 eurót utalt ki két éven keresztül, a trükk pedig az volt az egészben, hogy ezúttal semmilyen trükk nem volt benne. A résztvevőket véletlenszerűen választották ki a 25-58 év közötti, legalacsonyabb szintű munkanélküli segélyben részesülő polgárok közül, és az állam azt vállalta, hogy a havi 560 eurót mindenképpen átutalja nekik. Akkor is, ha nem csinálnak semmit, de akkor is, ha időközben állást találnak.

 

Ez Magyarországról nézve talán bőkezűnek tűnik, de valójában nem volt az, hiszen havi 560 euró a finn árszínvonal és megélhetési költségek mellett meglehetősen szerény összeg, másrészt pedig a kísérletnek pont az volt a célja, hogy a jelenlegi barokkosan cizellált szociális támogatási rendszerből kivegye az embereket. Végső soron az állam pénzügyi szempontból arra is kíváncsi volt, hogy tud-e spórolni a szociális kiadásokon azzal, ha nem tart fenn egy bürokratikus és bonyolult egyéni igényektől függő támogatási rendszert, hanem ezt az egészet egyszerűen kiváltja egy uniformizált összeg banki átutalásával.

 

Az értékeléshez muszáj történelmi összefüggésbe helyezni a programot, mert Finnországban az alapjövedelem sokkal régebb óta téma, mint például Magyarországon. A vezető finn pártok már a 70-es évektől kezdve komolyan foglalkoznak az univerzális, alanyi jogon járó havi juttatás kérdésével, csak gyakran „állampolgári fizetésnek” nevezik. Az első komoly tervet 1992-ben tették le a szakértők az akkori kormány asztalára, de nem lett belőle semmi, mert a legfőbb kereskedelmi partnernek számító Szovjetunió összeomlása Finnországban nagy gazdasági válságot okozott.

 

Teljes cikk

https://g7.hu/vilag/20191208/hatba-szuras-zsugorisag-es-moralis-csod-miatt-bukott-el-a-nagy-kiserlet/