2019. 12. 05.

Sajtófigyelő 2019.12.05., csütörtök

 

Gond lehet a szabadságokkal

 

Kevesebb mint egy hónappal a naptári év vége előtt egyre több cég kénytelen azzal szembesülni, hogy kisebb-nagyobb fennakadásokkal is járhat, ha a Munka Törvénykönyvének (Mt.) megfelelve minden munkavállalójának kiadja az idei évben esedékes szabadságát. Ennek elmaradása akkor is jogszabálysértésnek számít, ha az adott időszakban a munkavállaló sem akar szabadságra menni.

 

A probléma megoldását jelentősen nehezítheti a munkaerőhiány miatt fel nem töltött létszámkeret, illetve a karácsony előtti csúcsidőszak fokozott terhelése is. A kisebb cégek különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek a szabadságolások miatt, hiszen ebben a körben az eleve kisebb létszám miatt általában nehezebb megoldani a szükségessé váló helyettesítéseket. Néhány rendelkezés azonban lehetőséget ad a szabadság következő évre való átvitelére:

 

Az életkor után járó pótszabadság – ez életkortól függően 1-10 nap lehet – a következő év végéig adható ki. Ez főként az idősebb munkavállalók esetében ad nagyobb mozgásteret. Ugyanakkor a pótszabadság átviteléről még a tárgyévben írásban meg kell állapodni a feleknek.

 

A tárgyévben megkezdett szabadság 5 munkanappal átnyúlhat a következő évre is, ha azt közben nem szakítják meg. Aki például az általános munkarend szerint december 30-án, hétfőn megy szabadságra, a 2019-es szabadságkerete terhére január 8-áig pihenhet.

 

Friss munkaviszony: ha a munkavállalót október 1-jén vagy azt követően alkalmazták, az időszakra járó szabadság egésze a következő év március 31-éig felhasználható.

 

Emellett felmerülhet olyan ok a munkavállaló oldalán (gyes, hosszabb betegség), ami nem tette lehetővé a szabadság kiadását a megfelelő időszakban. Ilyenkor a szabadságot az ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni.

 

Az év végéhez közeledve immár minden cégnek időszerű átvilágítania, melyik munkavállalója hol tart az idei szabadságának kiadásában. Tekintettel arra, hogy a munkáltatónak legalább 15 nappal korábban jeleznie kell, hogy a munkavállalót szabadságra kívánja küldeni, a szabadságok megtervezésére gyakorlatilag már alig egy-két hét maradt. A szabadság kiadása előtt a munkavállalót is mindig meg kell hallgatni, mivel ő az éves szabadságkeretéből hét munkanappal szabadon rendelkezhet, ha a szándékát szintén legalább 15 nappal előre jelzi.

 

A ki nem vett szabadságot megváltani – a munkaviszony megszűnésekor történő megváltást kivéve – nem lehet.

 

Teljes cikk

Marketing&Media Online

 

 

Nonszensz, hogy a gyerekeket is munkaszombatra kényszeríti a rendszer

 

Nagyon jó lenne, ha nem sugalmaznánk ilyen üzenetet már gyerekkorban, hogy a „tömbösített pihenés” annyit ér, mintha rendszeresen pihennénk. Ez nincs így – Gyurkó Szilvia gyerekjogász, a Hintalovon Alapítvány alapítója elmondja, mitől óriási hiba a gyerekeket is berendelni a két decemberi munkaszombaton az iskolába.

 

Kis fejszámolással könnyedén kideríthető, hogy decemberben az egyékbént meglehetősen hosszú (tizenhat napos) téli szünetig a gyerekeknek 17 darab tanítási napra mindössze két darab pihenőnap jut. Két, egymást követő hétvégén is a szombatokon hivatalosan iskolába kell menniük, mert ilyenkor a szülőknek is munkaszombatja van. Nincs mese, a felnőtteknek és a gyerekeknek is le kell dolgozni előre a december 24-ét és a 27-ét.

 

Most tekintsünk el attól, hogy az advent időszakában egyébként ezeken a szombatokon a felnőttek mennyire hatékonyak vagy nem hatékonyak a munkahelyükön, és, hogy a megcsonkított hétvégéik miatt valószínűleg lóhalálában fognak beesni a karácsonyfa alá 24-én, és koncentráljunk csak a diákokra. Mert a gyerekekkel talán még nagyobb kitolás a szombati munkanap – hívja fel erre a figyelmet a WMN-en megjelent írásában Gyurkó Szilvia, gyerekjogász. Véleményét a következőkkel támasztja alá.

 

Először is a gyerekeknek most szombaton és a következőn olyan hosszú hétvégéket kell “ledolgozniuk”, amelyek eleve beleesnek a téli szünetbe, tehát hivatalosan ezeken a napokon fel sem merül, hogy iskolában kellene lenniük.

 

Másodszor – folytatja Gyurkó – azt nyilván senki nem gondolhatja, hogy egy hosszabb szünet kiváltja, ha három héten keresztül nem tud egy gyerek rendesen pihenni. Nagyon jó lenne, ha nem sugalmaznánk ilyen üzenetet már gyerekkorban, hogy a „tömbösített pihenés” annyit ér, mintha rendszeresen pihennénk. Ez nincs így. Hétvégén sem lehet kialudni a hét közbeni alváshiányt. Ezek nem vagy-vagy helyzetek. Egyaránt szükség van a hét közbeni, hétvégi pihenésre, és a hosszabb, egybefüggő szabadságokra.

 

A gyerekjogász kiemeli, tisztában van vele, hogy az iskolák elsősorban azért vannak nyitva a szóban forgó szombatokon, hogy legyen hova elhelyezni a gyereket, amíg a szülők az adventi készülődés, a bevásárlás, a sütés-főzés helyett güriznek a munkahelyen. Az is biztos, hogy sok iskolában lájtos szombatot tartanak, elviszik például a gyerekeket kirándulni, múzeumba, szabad foglalkozást tartanak, vannak igazgatók, akik központilag felmentést adnak a tanítás alól. De vannak iskolák, ahol ez nem megy, és bizony leadják rendesen a tanórákat, akár még dolgozatot is íratnak.

 

Az alapból is túlterhelt gyerekekkel. “Mert valójában mindenki tudja, hogy öt napnál sokkal többet teljesítenek a gyerekek: vasárnap délután már általában házikat gyártanak, szombaton meg sokszor különórákon meg korrepetálásokon vannak (főleg a felvételi előtt állók)”.

 

A gyerekjogász azzal zárja írását, hogy mindennek fényében nagyon reméli, hogy jövőre már nem kell a gyerekeknek és a szülőknek ilyen kaotikus decemberrel szembesülniük. Ugyan hogy lehet így tényleg lelassulni, megélni az adventi időszakot, és családként jól ráfordulni a karácsonyra? (…) A munka (sokszor) csak látszólagos, az iskola nem gyerekmegőrző, és a szülőknek is joguk van a pihenéshez.

 

Teljes cikk

HVG

 

 

Nemcsak a nyugdíjakkal van itt baj, hanem a nyugdíj előtt állók fizetésével is

 

Gyakran használnak egy mutatót, ami azt jelzi, hogy a bérekhez képest hogyan alakulnak a nyugdíjak. Ez nálunk az utóbbi időben erősen romlott, mert a nyugdíjak emelkedése jóval elmaradt a bérekétől. Csakhogy pont Magyarországon ez a mutató torzít. A helyzet vajon jobb, mint amilyennek látszik, vagy rosszabb?

 

Aki sokat olvas nyugdíjakról, hamar belefut a “helyettesítési rátának” nevezett mutatóba. Ez azt hivatott jelezni, hogy a nyugdíjas hány százalékát kapja a nyugdíj előtt álló dolgozók – az ötvenes éveikben járók – bérének. Ez az érték 2016-ban még 67 százalék volt a KSH szerint, majd csökkent. Mert bár a nyugdíjakat is jelentősen, az infláció feletti mértékben emelték, a bérek ennél is sokkal jobban megugrottak.

 

A bérek két számjegyű emelkedést is tudtak produkálni mostanában év/év alapon, így 2018-ban már csak 59 százalék volt ez a mutató az Eurostatnál és 56,1 százalék az OECD szerint. Az azóta eltelt újabb majdnem egy évben pedig valószínűleg tovább süllyedt.

Ám ezzel van egy elég nagy probléma – ezek a számok a bruttó bérre és a bruttó nyugdíjra vonatkoznak. Márpedig a magyar nyugdíj adómentes, míg sok országban kell adózni utána. (Bár sok helyütt, mint Németországban van egy adómentes határ, ami nem is olyan alacsony.) Így Magyarországon nincs sok értelme azt a mutatót használni, ahol a bruttó bérekkel számolnak, inkább a nettóval kellene. Nettót a nettóhoz hasonlítani.

 

A nyugdíj-középmezőnyből az élre jutunk?

Ilyen adatsort az OECD-nél, a gazdaságilag legfejlettebb országok szervezeténél találtunk. Ott van bruttó és nettó számítás is. A bruttó szerint Magyarországon a “helyettesítési ráta” 56,1 százalék volt, ezzel az OECD középmezőnyében helyezkedett el.

A nyugdíjak bruttó helyettesítési rátája (bruttó nyugdíj/bruttó bér), OECD

A nettó szerint viszont 84,3 százaléka a nyugdíj a nettó bérnek az országban, ezzel már sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk. Ha nem is teljesen az élvonalban, de a kilencedik helyen az ötvenből. (A férfiaknál. A nőknél csak a 12. helyen.) Megelőztük Hollandiát, és nem sokkal maradunk el Portugáliától, sőt Ausztriától sem. A magyar nyugdíj úgy látszik, nagyon magas a nettó bérhez képest.

 

Nem az egyik magas, hanem a másik alacsony

Ez szépen hangzik. De hogyan is lehetnénk már Hollandia vagy Ausztria szintjén nyugdíjak terén? – merül fel a kétely, jogosan. Valójában nem vagyunk. Csak olyan szempontból, hogy a nyugdíjasok nem kapnak sokkal kevesebbet, mint az ötvenes éveikben járó dolgozók. De ez azt is jelentheti, hogy az ötvenesek kapnak siralmasan keveset.

 

A KSH megfogalmazásában: A mutatót a 65–74 éves korcsoport medián egyéni bruttó nyugdíjának és az 50–59 éves korcsoport medián bruttó keresetének hányadosaként határozták meg, amelybe nem tartoznak bele az egyéb társadalmi juttatások.

 

Teljes cikk

https://privatbankar.hu/szemelyes_penzugyek/nemcsak-a-nyugdijakkal-van-itt-baj-hanem-a-nyugdij-elott-allok-fizetesevel-is-329951

 

 

Így számolják ki, hogy a robotok elveszik-e a munkánkat

 

A gondolat, hogy minden robotizálható és mindenki lecserélhető, elég ijesztő ahhoz, hogy ne csak újságírók és politikusok foglalkozzanak vele, hanem közgazdászok is. Akkor pedig máris izgalmasabb a felvetés, ha megpróbálják számszerűsíteni: tényleg félni kell a robotoktól?

 

Van egy honlap, az egyszerű, tömör és beszédes nevű willrobotstakemyjob.com, ahova bárki beírhatja a saját munkakörét, és megnézheti, mekkora az esély arra, hogy a gépek vagy a mesterséges intelligencia 2035-re képes lesz elvégezni a munkát helyette. Az újságíróknál például 11 százalék esélyt jósol, amivel mi még sokkal jobban állunk, mint mondjuk a közgazdászok, akiknél 43 százalék a valószínűsége annak, hogy a munkát robotok fogják elvégezni helyettük pár évtized múlva.

 

Az oldal annyira konkrét számokat ad és annyira sok szakmát néz át, hogy semmitmondó átverésnek is hihetnénk, csakhogy nem az. Az alapját az oxfordi egyetem két tanárának, Carl Freynek és Michael Osborne-nak a 2013-as tanulmánya adja. Összesen 702 munkakört vizsgáltak meg, mindegyikben áttekintették, milyen ütemben fejlődött az elmúlt években, évtizedekben a mesterséges intelligencia, és ez alapján meghatározták mindegyikre a valószínűségi mutatót. Pontosabban nem ők határozták meg, csak a 702-ből hetvenet, azt egy algoritmusra bízták, hogy a 70 alapján tanulja meg kiszámolni a maradék 632 számot – csak hogy jó példáját lássuk annak, mennyire tudják elvenni a gépek a közgazdászok munkáját.

 

Azt a két szerző sem hitte volna, hogy a munkájuknak ekkora hatása lesz: az évtized egyik legtöbbet idézett közgazdasági elemzése lett az övék. És rengetegen értették félre, főleg azt a számot, amely szerint a munkák 47 százaléka a magas kockázati sávba tartozik.

 

Teljes cikk

https://hvg.hu/360/20191204_robotok_automatizacio_munka_gepek

 

 

Az automatizáció a bérszámfejtést is forradalmasítja

 

A Process Solutions számviteli- és bérszámfejtési szolgáltató 150 vállalat adatait vizsgálta meg kutatásában, amely szerint egyre többen térnek át a papírmentes, vagy akár teljesen automatizált megoldásokra. Ennek oka legfőképp az, hogy az automatizált folyamatok gyorsabb és megbízhatóbb megoldások.

 

A vállalatok egyre nagyobb arányban térnek át a papírmentes megoldásokra, és egyre inkább kikopik a munkaidő nyilvántartások nyomtatott része – derült ki a PS, 150 cég körében végzett kutatásából. A vállalat 4 kategóriára osztotta a munkaidő nyilvátartásokat, amelyek:

 

I. Papír alapú, kézzel töltött és kézzel rögzítendő

II. Papír alapú, de géppel töltött és kézzel rögzítendő – pl. emailtestben vagy szöveges fájlban érkező adatok

III. Elektronikus, de nem teljesen automatizált – pl. táblázatos forma ami makróval/átalakítással betölthető más szoftverbe

IV. Teljesen automatizált – pl. valamilyen felhő alapú munkaidőnyilvátartó szoftver

 

A kutatás adataiból egyértelműen látszik, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb valószínűséggel automatizálja munkaidő nyilvántartását. Míg a 0-25 munkavállaló közötti cégméret esetében mindössze 1% használ ilyen megoldást, a 100 fölötti munkavállalóval rendelkező vállalatok már 47%-ban tértek át online vagy felhő alapú rendszerekre (IV. kategória). Az szintén látszik, hogy a papír alapú nyilvántartás (I. és II. kategória) főleg a kisebb cégeknél tartja magát, a 0-25 főt foglalkoztató cégek 96%-a, míg a 26-99 főt foglalkoztató cégek 70%-a, a 100 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégek már csak 25%-a használja ezt a módszert.

 

Az automatizált munkafolyamatok egyelőre inkább a nagyobb vállalatoknál elterjedtek, hiszen náluk van olyan mennyiségű adat, amelyet manuális munkafolyamatokkal már nem lehetne kezelni. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján számos vállalatról elmondható, hogy ha készen megkapnák a rendszereket, akkor szívesebben élnének az automatizáció adta lehetőségekkel, de önállóan nem akarnak vagy nem tudnak erőforrásokat allokálni egy ilyen platform kialakítására.

 

Jelenleg az egyik legelterjedtebb automatizált rendszer a digitális beléptető kapu és a kapcsolódó online jelenléti íveket kezelő felület, ami az egyes munkavállalókról minden szükséges információt automatikusan eltárol emberi beavatkozás nélkül. Lényegében hagyományos kapus beléptetési rendszert és a papíralapú jelenléti ívet már csak ott használnak, ahol internet hálózat elérés hiányában erre nincs lehetőség, de ennek hatékonysága jelentősen elmarad a digitális megoldásoktól: egy közepesen bonyolult jelenléti ív berögzítése kb. 1,5 perc/fő, azonban az online rendszernek csak néhány percet vesz igénybe egy több száz fős állomány adatainak kezelése.

 

Teljes cikk

hirek.prim.hu/cikk/2019/12/04/az_automatizacio_a_berszamfejtest_is_forradalmasitja