2019. 06. 11.

Sajtófigyelő 2019.06.11 kedd

 

A rabszolgatörvény-ellenes tüntetések mérlege

 

Fél éve vette kezdetét az éves túlórakeret megemelése ellen szerveződött tüntetési hullám. A szakszervezetek által nyelvpolitikai szempontból sikeresen rabszolgatörvényként keretezett szabályozással szemben olyan mozgósítás vette kezdetét és olyan akciók szerveződtek, amelyekben nem csak az egyes ellenzéki pártok, de párton kívüli mozgalmárok, civil csoportok és a szakszervezetek között is egység jött létre.
Bár a tüntetési hullám nem mozgatott meg akkora tömeget, mint a netadós tüntetések 2014-ben, vagy a CEU melletti demonstráció 2017-ben, az egységes fellépés és a tiltakozók korábban nem, vagy csak elszórva tapasztalt indulatossága megkülönböztette a rabszolgatörvény-ellenes tüntetéseket a korábbi mozgósításoktól. Az utcán megvalósult teljes egységen túl a tüntetéssorozat keretezése arról is szólt, hogy különböző társadalmi csoportok között jöhet létre szolidaritás. Ezek szerint a NER nem csak a tudomány függetlenségét sértette meg a 2018-as parlamenti választás után, de a munkások érdekeit is, hogy kiszolgálhassa a német tőkét, amiért cserébe a német konzervatívok nem lépnek fel a jogállam, a sajtószabadság leépítése ellen. Az MTA és a CEU ügye így került bele a rabszolgatörvény konfliktusának keretezésébe. Ennek az értelmezésnek a mentén lépett fel a Hallgatói Szakszervezet csoport is és a 2018. december 8-i szakszervezeti tüntetés szervezői is megjelölték a társadalmi csoportok közötti szolidaritást célként.
A munkavállalói érdekektől a közmédiáig
A 2018. decemberében kezdődő rabszolgatörvény-ellenes tüntetéseknek volt egy tartalmi és egy tágabb értelemben vett formai előzménye is. A kormány már a 2018-as választások előtt, 2017 elején tervezte, hogy három évre növeli a munkaidő keretet, tehát azt az időt, ami után ki kell fizetnie a munkáltatónak a túlórapénzt. Végül 2017. áprilisában a módosítás lekerült a törvényhozás napirendjéről. A konfliktust kiváltó ügy tehát nem volt új 2018 végén, a közeledő országgyűlési választás akadályát jelentette a rabszolgatörvény 2017 eleji bevezetésének. A szakszervezeti mozgósítás ugyanakkor már 2018. novemberében megkezdődött, amikor a kormány megszüntette a cafeteria-elemek kedvezményes adózását. Formai szempontból az együttes ellenzéki utcai jelenlét a választások után közvetlenül megkezdődő tüntetések során megvalósult, jóllehet akkor még közös beszédek nélkül vonultak egymás mellett a Jobbik és a liberális, baloldali pártok politikusai, szimpatizánsai. Ekkor már nem lehetett hallani olyan morális ellenérzésekről a közös tüntetés kapcsán, mint amikor Állami Számvevőszék megbüntette a Jobbikot 2017 végén.
A rabszolgatörvény elleni első tüntetésre a szakszervezetek szervezésében került sor 2018. december 8-án, ami hasonló koreográfiát követett, mint a novemberi cafeteria-tüntetés. Ezzel párhuzamosan az ellenzék a törvény elfogadását obstrukcióval kívánta megakadályozni 2925 napirendi módosító indítvány beadásával. Az igazságügyi bizottság azonban úgy döntött, hogy azokról egyetlen szavazással dönthet az Országgyűlés. Az ellenzéki képviselők a döntés ellen sípszóval tüntettek, majd közösen elhagyták az üléstermet. Két nappal később, december 12-én foglalta el az ellenzék az elnöki pulpitust a parlamentben, hogy megakadályozza a törvény elfogadását. Az országházi normák együttes ellenzéki felrúgása, az események folyamatos, élő közvetítése – elsősorban Tordai Bence képviselő által – erős mozgósító hatással bírt. Aznap este több ezren jelentek meg a Kossuth-téren. Összecsapásokra is sor került a tüntetők és a rendőrség között, ami éppen annak tudható be, hogy – a rendőrség 2015 óta tartó militarizációja mellett – a tömeg sem érezte magára érvényesnek a korábbi szabályokat. A normadöntés és a közös szimbólumrendszer (O1G) aztán a későbbiekben is erős mozgósító erővel bírt.
Az obstrukció hetének vasárnapján aztán új célpontot talált magának az ellenzék. Hadházy Ákos, Szél Bernadett és a Momentum kezdeményezésére a december 16-i tüntetés után a tömeg az MTVA Kunigunda útjánál lévő székházához vonult. A tüntetők elköteleződését bizonyította, hogy a hidegben gyalog tették meg a mintegy másfél órás utat. A közmédia ekkor lett a tüntetési hullám elsődleges célpontja, az ellenzéki képviselői akciók és a tüntetések helyszíne. Az eredeti cél az ellenzék rabszolgatörvénnyel kapcsolatos követeléseinek beolvasása volt, az ellenzék ezzel kibővítette a konfliktust a sajtószabadsággal, tágabban egy általános rendszerkritikával. Nem egyedülálló jelenség, hogy az állami média a rendszerellenes tüntetések célpontja. Így történt/történik ez a 2018-2019-es szerb kormányellenes tüntetéseken is, ráadásul a politikusok, közszereplők természetes közege a nyilvánosság, így érzékenyebbek annak korlátozására. Nem kivételes, hogy a mozgósítás fenntartása érdekében arra van szükség, hogy a mozgalmi vezetők átkeretezzék az adott konfliktust. A december végi és január eleji tüntetések azt mutatták, hogy volt is igény a tüntetők részéről a konfliktus kibővítésére.
Szerepek, érdekek, tüntetők
Január 5-én volt a tiltakozási hullám utolsó nagyobb tüntetése a fővárosban. A demonstrációt már decemberben megkezdték szervezni civil szervezetek, szakszervezetek és az ellenzéki politikai pártok. Közösen tüntettek, azonban eltértek szerepeik és így érdekeik is. Legegyszerűbben a szakszervezeti álláspontot lehet meghatározni. Bár esetükben is felmerül, hogy milyen mértékben érdemes eltávolodniuk a szűken vett foglalkoztatási konfliktustól a kormánykritika irányába, alapvetően mégis tagjaik munkaügyi érdekvédelme a feladatuk. A pártok a rabszolgatörvényben egy olyan ügyet találtak, amivel a Fidesz narratívája, így a nacionalizmus – német autógyárak érdeke – és a munkalapú társadalomra való hivatkozás kikezdhető volt. Az ellenzéki közvélemény felé lehetőség volt egységet mutatni, továbbá cáfolni lehetett a NER konformitást a parlamenti és az MTVA épületében folytatott direkt akciókkal. A politikai pártok cselekvési logikája végső soron a szavazatszerzésre irányul, így számukra a konfliktus szélesítése, a kormánykritika fontos szempont. A civil aktivisták, tüntetésszervezők számára is a rendszerkritika, az azt kifejező mozgalmi cselekvés lényeges, ugyanakkor nem kell tekintetbe venniük a választói szempontokat, megfogalmazhatnak olyan cselekvési elvárásokat, amelyek túlságosan is felborítják a mindennapi élet egyéni rutinjait.
A közös tüntetési fellépés, a beszédek során nem élesedtek ezek az ellentétek, de a további cselekvéssel kapcsolatban ez már nem így történt. Ezt mutatja az országos sztrájk körüli diskurzus. Az országos sztrájk, mint a tüntetések utáni, azokon túlmutató cselekvési lehetőség a január 5-i tüntetésen, éppen szakszervezeti oldalról merült fel. Noha a szakszervezetek több helyen is tartottak félpályás útlezárásokat, országos sztrájk a jelen szabályozás szerint nem szervezhető. A politikai pártoktól többen azt várták, hogy december 12-e után ne térjenek vissza a parlamentbe, valósítsanak meg egy kvázi pártpolitikai sztrájkot, azzal, hogy nem vesznek részt a törvényhozás munkájában. Ez tulajdonképpen a választási bojkott diskurzusa volt némileg más köntösben. A parlamenti munka bojkottja ugyanakkor ellentétes az alapvetően intézményesített környezetben kialakult pártpolitikai logikával, a pártok szervezeti érdekeivel, a pártokban dolgozó munkavállalók érdekeivel, választóik meggyőződésével. Az is erősen kétséges, hogy lenne legalább egy meghatározó kisebbség az országban (25-30 százalék), amelyik nem venné zokon, ha több hétre “leállna az ország”.
A tüntetéseken részt vevők esetében nem szokott problémát okozni annak megértése, hogy milyen politikai változásokat kívánnak elérni, hiszen éppen azt fejezik ki a rájuk jellemző módon az adott demonstráción. A nagyobb volumenű hazai tüntetési hullámok során azonban a kezdeti szakpolitikai konfliktus általánosabb rendszerkritikává tágul. Ebben a helyzetben beindul annak találgatása, belelátása, hogy végső soron milyen társadalmi csoportok, milyen politikai háttérrel, milyen éllel kritizálják a fennállót. Az ízlés vagy érdekbeli különbségek alapján így lehetett hallani csalódott fideszesekről, korábban nem tiltakozó politikai újszülöttekről és az egész politikai elitet leváltani akaró tiltakozókról a netadós tüntetések óta.
A 2018. december 8-i tüntetésen az MTA Politikatudományi Intézete által végzett kérdőíves kutatás betekintést ad a szakszervezeti demonstráción résztvevők szociológiai hátteréről, részvételi tapasztalatairól. A véletlenszerűen megkérdezett tüntetők átlagéletkora 53 év, 54 százalékuk férfi, 46 százalékuk nő volt. A tüntetők 56 százalékának legalább főiskolai végzettsége volt, vagy felsőfokú tanulmányokat folytatott. A szakszervezeti tagok arányát 20 százalékra mérték, ami a teljes választókorú népességben 4-5 százalékra tehető. Jellemzően aktív csoportról van szó, a megkérdezetteknek csupán 22 százaléka nem vett rész közéleti, politikai tevékenységben (kampánytevékenység, szervezeti aktivitás, tüntetés, bojkott, petíció aláírása, politikus felkeresése, adomány) a tüntetést megelőző 12 hónapban. Az aktivitásra utal az is, hogy körükben 95 százalékos volt a 2018-as választásokon való részvétel. A régi baloldal elutasítottsága sem olyan magától értetődő. A kérdésre válaszolók 52 százaléka szavazott ugyanis a DK vagy az MSZP-Párbeszéd listájára.
A 2018. december 8-i tüntetésen résztvevők szociológiai, politikai háttere tükrözi annak szakszervezeti jellegét, azonban így is vegyes képet mutat: különböző társadalmi csoportok képviselték magukat. Nem csak a diplomások aránya volt alacsonyabb, mint más tüntetésen, de sokan érkeztek a fővároson kívülről a tüntetésre (45 százalék). Egyetlen tüntetésből természetesen nem alkothatunk teljes képet az egész hullámról, azonban felfedezhetőek bizonyos klaszterek. A december 12-i ellenzéki obstrukció után bizonyára több fiatal, a régi baloldalhoz kevésbé kötődő résztvevő jelent meg a tüntetéseken, továbbá kevesebb lett a fővárosba érkező szakszervezeti aktivista. A demonstrálók vizsgálata azonban azt mutatja, hogy mind a szakszervezeti aktivisták, mind a régi és az új ellenzéki pártok választói részt vettek a rabszolgatörvény elleni demonstrációkban.
Volt valami értelme?
Tüntetések kapcsán rendszeresen felmerülő kérdés, hogy végső soron mi értelme, haszna volt az egésznek. Különösen igaz ez akkor, ha nem csak korlátozott szakpolitikai céljai vannak a mozgósításnak, de az ellenzéki közvélemény egyenesen kormányváltást remél a megmozdulásoktól. A rabszolgatörvény-ellenes tüntetések kapcsán ráadásul nem hogy teljes, mint a netadós tüntetések során, de részleges szakpolitikai sikert sem lehetett elérni, ahogy a 2012-2013-as hallgatói mozgalom esetében. Nem volt következménye a tüntetési ciklusnak a Fidesz szavazótáborára nézve sem olyan mértékben, mint a netadós hullám után, noha a túlóratörvény is széles társadalmi csoportok esetében korlátozza az egyéni autonómiát, szabadságot. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lett volna értelme és következménye a megmozdulásoknak. A Momentum európai parlamenti választáson elért sikerében lehetett annak szerepe, hogy EP-kampányuk egyik arcát, Donáth Annát személyes kockázatvállalása révén ismerhette meg az ellenzéki közvélemény, ha nem is feltétlenül az egész ország. A tüntetéseken való ellenzéki egység, a pártok, politikusok behelyettesíthetősége pedig paradox módon éppen azt az ellenzéki választói felismerést táplálhatja, hogy a kormánybuktatáshoz nincs szükség mindegyikre.
A pártpolitikán innen ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a munkavállalói érdekvédelem új lendületéről azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szakszervezeti mozgalom nem csupán hitelességi forrás vagy kormánybuktató eszköz. Az utolsó választás előtti évben, 2017-ben az általam végzett sajtóelemzés szerint egész évben 14 sztrájkkal kapcsolatos szakszervezeti cselekvés valósult meg. 2019-ben ez a szám kevesebb, mint fél év alatt majdnem a duplájára, 26-ra nőtt, ráadásul ebbe nem számítanak bele a sztrájkon kívüli egyéb formák, így a munkavállalók tüntetései. A sztrájkok ráadásul nem korlátozódnak Budapestre, ahogy egyébként a rabszolgatörvény ellen is szerte az országban tiltakoztak. Jelenleg éppen a pedagógusok sztrájkhoz való jogát korlátozza a kormány nemtelen eszközökkel. Az idézett adatokon túl a Kőbányai Szent László Gimnázium tanárai által válaszként adott vadsztrájk, az egyéni kockázatvállalás mutatja, hogy valóban megmozdult valami a magyar szakszervezeti mozgalomban. A Fidesz népszerűségi mutatóit elemezve és az EP választások ellenzéki eredményeit értékelve ne feledkezzünk meg erről!
(https://nepszava.hu/3038996_a-rabszolgatorveny-ellenes-tuntetesek-merlege)

 

Négynapos munkahét, létszámstop: mi vár az autóiparra?

 

Gyengélkedik a német autógyártás, ami már hazánkban is érezteti hatását: két nyugat-magyarországi alkatrész-beszállító üzemben négynapos munkahetet vezettek be. Egyes autó- és gépipari cégek már létszámstopot jelentettek, vagy háromról két műszakra térnek át. Mi áll a háttérben?
A német gazdaság az idei évben minden várakozás alatt teljesít, azaz folytatódik a tavalyi második félévben indult folyamat. Egyre-másra vágják vissza a növekedési várakozásokat, aminek hatása lehet a magyar növekedésre is, hiszen hazánk igen sok szállal kötődik Európa legerősebb gazdaságához.
Elemzői várakozásoknál nagyobb mértékben csökkent Németország kivitele és behozatala áprilisban, és a külkereskedelmi többlet is szerényebb lett a becsültnél. A német statisztikai hivatal (Destatis) legfrissebb előzetes adatai szerint áprilisban az előző hónaphoz képest a kivitel értéke 3,7 százalékkal csökkent, a behozatal értéke pedig 1,3 százalékkal esett.
Hazánk esetében különösen fontos, hogy a német gazdaság egyik húzóágazata,
az autóipar több okból is komoly gondokkal küszködik: a tavalyi évben 9,9 százalékkal kevesebb autót gyártottak Németországban.
A kereskedelmi háborút övező aggodalmak mellett egyrészt a dízelbotrány hatása a mai napig érződik az eladásokban, másrészt az Európai Unió egyre erőteljesebben a környezetbarát technológiákat helyezi előtérbe, ami a hibrid és teljesen elektromos járművek fejlesztésére kényszeríti a német autógyárakat. Ezek a fejlesztések pedig vagyonokat emésztenek fel.
Lapunk által megkérdezett elemzők szerint éppen ezeknek a hatásoknak az eredményeként a befektetők kivárnak. Ebben a tekintetben a legfontosabb tényező, hogy még nem eldöntött, melyik fajta alternatív hajtáslánc lesz a győztes. Amíg ez el nem dől, sok befektető visszafogja beruházásait.
Hogy – elsősorban a kereskedelmi vámemelések nyomán kialakult bizonytalan beruházási légkör miatt – gondban van a német autóipar, azt az elmúlt időszakban már Magyarországon is érezni lehetett.
Tavaly 3,8 százalékkal kevesebb autót gyártottak hazánkban, mint egy évvel korábban,
énnél azonban fontosabb, hogy a kecskeméti Mercedes-gyár bővítését egy évvel elhalasztották, ráadásul
valószínűleg nem full-flex gyárat terveznek építeni, ahol akár elektromos autót is lehet gyártani.
Bár cáfolták az illetékesek, a debreceni BMW-gyár építésével kapcsolatban is nehézségekről írt a mindig jól értesült német üzleti lap, a Handelsblatt.
De nem csupán ezek utalnak arra, hogy a szektor gondokkal néz szembe, az acéliparból induló termeléscsökkenés ugyanis egyre több ágazatot ér el.
A világ egyik legnagyobb acélgyártója egyik német és francia üzemében leállította a termelést a csökkenő megrendelésállomány miatt, a közelmúltban pedig már a kassai acélművek is négynapos munkarendre tért át hasonló okokból.
A rendelések visszaesése már hazánkban is érezhető: két nyugat-magyarországi alkatrész-beszállító üzemben is négynapos munkahetet vezettek be. A gyárak egyike jelentős fémalkatrész-beszállító többek között a gépipari üzemek és autógyárak számára. A másik, IT-alkatrészeket előállító üzem pedig ugyancsak szerteágazó megrendelői állománnyal rendelkezik, többek között ez a cég is szállít az autóiparnak. Mindez azt mutatja, hogy a járműiparban, valamint a fém- és a gépgyártásban visszafogják a termelést.
Szakszervezeti képviselők szerint június elejére hozzávetőlegesen háromezer kölcsönzött munkaerőtől váltak meg az autó- és gépipari cégek, létszámstopot jelentettek be, azaz a kilépők helyére nem vesznek fel új munkaerőt, és a határozott időre szóló megbízásokat nem hosszabbítják meg.
Az említett iparágakban termelő vállalkozások közül többnél is háromról két műszakra térnek át, és leállnak a hétvégi munkavégzéssel is. Sok esetben pedig jelentősen visszavágják a termelési projektek számát.
Pontosan még nem tudni, milyen irányba folytatódnak az ismertetett folyamatok, az azonban biztos, hogy egyre nagyobb jelentősége lesz a jövőben a robotizációnak, az automatizálásnak és az emögött álló mesterséges intelligencia térhódításának. Az autóiparban például egyre nagyobb a nyomás az önvezető autógyártásra való áttérésre, illetve a gyártás szinte teljes automatizálására.
Mindez arra utal, hogy alapjaiban fog megváltozni a munkaerővel szemben való elvárás, egyre kevesebb kétkezi munkásra lesz szükség. A munkában állóknak viszont fel kell készülniük arra, hogy öt-tíz évente át kell képezniük magukat, hogy megfeleljenek a folyamatosan újjáalakuló követelményrendszernek.
Jól mutatja a változás tempóját és jelentőségét, hogy ma már létezik olyan gyár, ahol a mesterséges intelligencia alkalmazásával három munkás végzi azt a logisztikai munkát, amelyhez tavaly még hatvan munkás kézre volt szükség.
Amennyiben általánossá válik, vagy legalábbis sok helyen bevezetett megoldás lesz a négynapos munkahét, akkor a vállalat és az állam közös támogatásával a hét ötödik napján valamely átképzési program is indulhat az érintett gyárakban. Ezek mikéntjéről és irányáról azonban a szakszervezeti vezetők még nem tudnak megerősített információkkal szolgálni.
(https://novekedes.hu/elemzesek/negynapos-munkahet-letszamstop-mi-var-az-autoiparra)

 

Új piacra készül betörni Miskolc

 

30 kilométeres körzetben 17 000 potenciális munkavállaló van.
Az ipari és turisztikai fejlesztések mellett Miskolc egy új piacra készül betörni: új szolgáltató központok, SSC-k (Shared Service Centerek) számára kínál komplex lehetőségeket. A programot június 5-én Budapesten, a Magyar Szolgáltatóipari és Outsourcing Szövetség Miskolcra fókuszáló rendezvényén mutatták be. A rendezvényen üzleti szolgáltató központok vezetői, a központok vidéki terjeszkedéséért felelős tanácsadó cégek voltak jelen.
Bár jelenleg is működik négy, összesen 1200 főt foglalkoztató szolgáltató központ Miskolcon, további jelentős potenciállal rendelkezik ezen a területen a város, köszönhetően az elmúlt évek összehangolt fejlesztési programjainak.
A stratégiai terv három pillérre épül
–    Egyrészt a munkaerő-tartalékra, mivel a város és 30 kilométeres vonzáskörzetében mintegy 17 000 fős potenciális munkavállaló van, ráadásul ennek 40 százaléka megfelelő képzettséggel rendelkezik, további 25 százalék pedig egy felkészítő programot követően azonnal munkába állhat.
–    A második pillér a meglévő és fejlesztés alatt álló infrastruktúra, amelynek köszönhetően önkormányzati és magánberuházásban jelentős, magas minőségű irodai kapacitások állnak hamarosan rendelkezésre. Ezt támogatja a Kassa-Miskolc autópálya megvalósulása, továbbá az önkormányzati bérlakás-állomány bővülése.
–    A harmadik pillér az oktatás. A Miskolci Egyetem 9000 szakember kibocsátására képes évente, és befektetői igény esetén vállalják, hogy hat hónap alatt akkreditáltatják a szükséges képzési programot, így fél éven belül indítható a leendő munkavállalók képzése.
A Magyar Szolgáltatóipari és Outsourcing Szövetség rendezvényén Pfliegler Péter, Miskolc alpolgármestere kiemelte, hogy a város valamennyi fejlesztése a SMART és GREEN elvek mentén valósul meg. Miskolc egy igazi 21. századi nagyváros, amely élhető, kellemes környezetet tud a lakosoknak és az ide települő cégeknek biztosítani. Egyedülálló kezdeményezés a TiMi – Tiszta Miskolc mobilapp, ahol a hatékonyság érdekében a lakosok maguk is bejelenthetik a kátyúkat vagy az egyéb karbantartási problémákat.
Szélyes Domokos, a Miskolc Holding Zrt. elnöke elsősorban az új cégek számára biztosított háttér-infrastruktúrát, illetve az önkormányzati beruházásban megvalósuló fejlesztéseket mutatta be. Ismertette az előkészített irodaház-fejlesztési terveket, illetve a városi bérlakás-fejlesztési programot, többek között a belvároshoz közeli 20 emeletes toronyház rekonstrukcióját, amelyben 2021-re 114 bérlakást alakítanak ki.
A szolgáltatóipari cégek számára is kiemelten fontos a munkavállalók megfelelő képzésének, továbbképzésének a biztosítása, amelyben a Miskolci Egyetem kiváló partnere a Miskolcot választó cégeknek is – mondta el a rendezvényen Jakab Nóra rektor-helyettes. Az egyetemen mintegy 20 millió euró értékű K+F központ megvalósításán dolgoznak, és a munkáltatói igények mentén keresletorientált oktatási rendszert dolgoztak ki.
Irodaház és iskola
Az önkormányzati és állami beruházásokon túl a magántőke is perspektívát lát ezen a területen. A Hell cégcsoport Avalon Business Center fejlesztési terveit bemutatva Hegedűs Réka kiemelte: a város központjában négyszintes irodaház létesül. Három szintjén, egyenként 5300 négyzetméteren, A+ minősítésű irodákat alakítanak ki. 2019 szeptemberében nyit az Avalon International School. A magán fenntartású, angol tannyelvű intézményben a 3–15 éves korosztály számára nyújtanak képzést. Az óvoda a National Nurseries Association (NDNA) nevelési programja, míg az általános iskola a Cambridge Education pedagógiai programja alapján működik majd. Az iskola tovább színesíti a nagyvállalatok letelepedéséhez szükséges háttér oktatási infrastruktúrát, és talán még vonzóbbá teszi a várost a nagy cégek számára. Miskolctapolcán 280 apartmant tartalmazó prémium lakópark épül.
A panelbeszélgetéseken a már Miskolcon működő szolgáltató-központok – United Call Centers Kft., CloudAgents Zrt., a 112-es segélyhívó központ, a Vodafone Magyarország – képviselői mondták el a tapasztalataikat.
Budai J. Gergő a Vodafone tapasztalatait összegezve kiemelte: a 2010-ben a Vodafone-hoz csatlakozott munkavállalók több, mint 30%-a jelenleg is a cégnél dolgozik, alacsony a fluktuáció.
A résztvevők egybehangzóan megállapították, hogy vonzó, 21 százalékos bérelőnyt tud kínálni Miskolc. Kisebb a fluktuáció, mint más vidéki városokban, és a kereslet és kínálati oldal sokkal inkább egyensúlyban van. A statisztikai adatokon, infrastrukturális adottságokon túl a legnagyobb vonzerőt a város hangulata, a gazdag kulturális programkínálat, a sokszínű, minőségi gasztronómiai kínálat jelenti. Napjainkra Miskolc egy dinamikus, fiatalos, élhető város lett, amely felkészült a szolgáltató központok fogadására.
(https://borsodihir.hu/helyben-jaro/2019/06/uj-piacra-keszul-betorni-miskolc)

 

Egy főnök minden leendő munkavállalóval elvégezteti ezt a kávés tesztet, aki elbukik, nem kapja meg az állást

 

Aki megbukik, sajnos nem kapja meg az állást – írja a Mirror.
Trent Innes Ausztráliában, a XERO nevű vállalatlám dolgozik, ahol egy különleges kávés tesztet végeztetnek el a leendő dolgozókkal. A könyvelőprogramok fejlesztésével foglalkozó cégnél többlépcsős állásinterjúkat tartanak, amelyek során több kézséget is tesztelnek, de egy valamiben más a XERO mint a többi cég: létezik egy kávés megmérettetés, amelyen ha elbukik a jelentkező, akkor nem kapják meg az állást.
Trent Innes, aki a cég egyik vezetője egy podcastban elmesélte, hogy az ő módszere, hogy a jelentkezőkkel tesznek egy sétát, amely során szándékosan érintik valamelyik konyhát.
Ekkor rendszerint kávéznak is. A sétát aztán szándékosan folytatják, majd mikor az interjú véget ér, Innes azt figyeli, hogy az illető az üres csészét vissza viszi-e a konyhába, vagy legalább megpróbálja-e. Innes szerint egy ilyen apróság sok dolgot elárul a jelentkezőről, de leginkább azt, hogy mennyire rendszerető, mennyire törődik a környezetével és a körülötte dolgozókkal. Innes azt is bevallotta, hogy akik megbuknak a teszten, azok úgynevzett feketelistára kerülnek, onnan lekerülni pedig nagyon nehéz, hacsak nem lehetetlen.
(https://24.hu/szorakozas/2019/06/08/kave-teszt-munka-fonok/)

 

5 dolog, amit senki se mond el neked, mielőtt felmondasz a munkahelyeden

 

Munkahelyet váltani egy dolog. Felmondani és úgy elkezdeni keresni az új állást vagy akár egészen új karriert már más. Bár egy egészségtelen munkakörnyezetben igazi lélekemelő dolog lehet kiejteni a bűvös szavakat, a filmszerű jelenetek itt többnyire véget érnek, és a valósággá váló helyzetről már sokkal kevesebb szó esik.
1. A kudarc is tapasztalat
Amikor valaki teljesen ismeretlen vizekre merészkedik, ott bizony az elbukás lehetősége is megvan.
Fontos azonban tudnod, hogy minden tapasztalat jó tapasztalat, és bár senki nem tudja garantálni, hogy nem lesznek balul sikerült próbálkozásaid, ha ezekből fel tudsz állni és tanulni tudsz, akkor ezeket a képességeket akár a hagyományos munkapiacra visszatérve is kamatoztatni tudod.
Jövőbeli munkaadóidat pedig nem is annyira a kitérőd fogja érdekelni, mintsem az, hogy hogyan térsz vissza ebből: egy vargabetű a karrieredben lehet vészjelző a HR-es szemében, de ha el tudod mondani, mit tanultál belőle magadról, a számodra fontos dolgokról, és pozitív tapasztalatokkal térsz vissza belőle, akkor az akár a javadra is vállhat egy állásinterjún.
2. Az anyagi tényező igenis faktor
Bár van olyan kellemetlen a téma, hogy ne beszéljenek róla, az anyagi tényezők nagyon is komolyan számítanak, mielőtt valaki úgy dönt, hogy kilép a munkahelyéről, és elkezdi inkább az álmait megvalósítani.
Egy saját vállalkozás elindítása ugyanis pénzbe kerül, ha másba nem is, akkor abba, amiből abban a néhány hónapban élsz, amíg az üzlet beindul.
És bár a „csináld, amit szeretsz, és akkor és csak akkor leszel boldog” szlogenbe nem nagyon illik bele, az a szomorú igazság, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának.
Akinek van megtakarítása, esetleg megbízik a szociális hálójában (például, hogy egy esetleges kudarc esetén a családja megmenti), sokkal könnyebben vághatnak bele egy új karrierbe, mint azok, akik hónapról hónapra élnek.
A „Kövesd az álmaidat!” életszemlélet tehát meglehetősen csalóka, és komoly nyomást helyez azokra, akik nem tudnak kilépni az unalmasnak tartott állásukból, és amiatt állandóan lúzernek kell érezniük magukat, ahányszor megnyitnak egy közösségi oldalt. Pedig a valóságban ők a csendes kisebbség.
3. Szembe kell menned azzal, amit a többség bölcs dolognak hisz
Lehet, hogy te életed nagy döntésének éled meg, de tudnod kell, hogy nem feltétlenül fog mindenki támogatni abban, ha felmondasz a munkahelyeden, és új lehetőségek után nézel.
Terveidet hallgatva a barátaid, szüleid, volt kollégáid hitetlenkedve csóválhatják a fejüket, és ha már ezen a ponton elbizonytalanodsz, akkor lehet, hogy jobb, ha tényleg bele sem fogsz az egészbe.
A többség ugyanis úgy véli, hogy egy biztos, stabil, fix jövedelmet kínáló állást a bizonytalanért otthagyni kész őrültség.
És lehet, hogy tényleg az. De a kockázatokkal valószínűleg te is tisztában voltál, amikor döntöttél.
4. Nem dől mindenhonnan a pénz
A színes-szagos Instagram posztok elhitetik velünk, hogy aki az álmait követi, az a számításait is megtalálja, de mindegy, milyen lelkes vagy és milyen jó vagy valamiben, vannak területek, ahol egyszerűen kevesebb a bevétel, nem olyan nagy a pénzforgalom.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken nem lehet jövedelmező vállalkozásokat építeni, de el kell gondolkodnod azon, mi az igazán fontos neked.
Lehet, hogy az új karrieredben hihetetlenül sikeres leszel, és többet keresel, mint amennyit az irodai munkáddal valaha kereshettél volna, de az is lehet, hogy bár sikeres leszel, a fizetésed mégis töredéke lesz a korábbi bevételednek.
Tisztáznod kell magadban, hogy ha kevesebb pénzért, de azt csinálod, amit szeretsz, az is megéri-e neked a dolgot.
5. Nem való mindenkinek az önmegvalósítás
Bár a társadalmunk hajlamos úgy tenni, mintha egy multinál dolgozni maga lenne a rémálom, a valóság azért ennél árnyaltabb.
Vannak ugyanis – nem is kevesen – akiknek egyszerűen ez a létforma jön be jobban.
Önmagunk főnökének lenni, állandó felelősséget vállalni és szembenézni a ténnyel, hogy a bevétel a hónap végén nem garantált, hanem magunknak kell azt előteremteni, nem mindenki számára elviselhető feszültség.
Vannak, akik csak így tudnak élni, másoknak szükségük van arra, hogy legyen egy rend, amiben tudják, pontosan mi az ő feladatuk és mi a felelősségük.
Ettől senki nem lesz jobb vagy rosszabb ember, egyszerűen csak nem vagyunk egyformák, és van, aki a hagyományosabb munkakörnyezetben érzi jól magát.
(https://www.bien.hu/karrier-es-penzugyek/munkahelyi-elet/mielott-felmondsz-munkahelyeden)