2018. 11. 08.

Sajtófigyelő 2018.11.08 csütörtök

 

Új autóipari beruházás érkezik Tatabányára

 
A dél-koreai Doosan 4,7 milliárd forintos vissza nem térítendő kormányzati támogatással 32 milliárd forintos autóipari beruházást telepít Tatabányára. Az új üzem 181 munkavállalót fog foglalkoztatni és elektromos autók akkumulátoraihoz gyárt majd rézfóliát.
A cég évente 2,2 millió jármű számára állítja elő a nélkülözhetetlen alkatrészt, amelyből várhatóan Kínába és az Egyesült Államokba is szállítanak. Az autóipari beszállítóknak nem feltétlenül jó hír, hogy belföldi keresletet is kielégíthet a tatabányai üzem, hiszen az Audi már megkezdte az elektromos motorok sorozatgyártását Magyarországon, és a BMW is árammal hajtott autók előállítására készül Debrecenben.
A Doosan Group európai elnöke közölte, hogy az évi 50 ezer tonna gyártókapacitású üzem építése még idén elkezdődik, és várhatóan 2019 második felében ér véget. Jongwoo Kim a beruházástól a cég piaci részesedésének bővülését várja, és arra számít, hogy a tatabányai gyár termékei iránt rohamosan fog nőni a kereslet a következő években.
A vállalat előrejelzése szerint – mint mondta – a rézfólia iránti 75 ezer tonnás éves kereslet az elektromos autózás fellendülésének köszönhetően 2025-re 955 ezer tonnára nőhet, a bővülés üteme tehát jelentős, megközelítheti az 50 százalékot évente. Az 1896-ban alapított Doosan 2017-ben 17 milliárd dollár árbevételt ért el, 37 országban 38 ezer alkalmazottat foglalkoztat.
(https://piacesprofit.hu/gazdasag/uj-autoipari-beruhazas-erkezik-tatabanyara/)

 

Az országos átlagnál is nagyobb a hiány tetőfedőből

 

Az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége szerint a területükön lévő szakmákban az országos átlagnál is rosszabb a helyzet munkaerő utánpótlásban, a létszámhiány mellett a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az újonnan munkába állók nem rendelkeznek megfelelő szaktudással, szakirányú képzettséggel.
A szövetség kiemelte, hogy mintegy tizenöt éve nincs építmény-szigetelő képzés nappali rendszerben, a fiatalok csak átképzésen, betanításon sajátíthatták el a szakmát. Bádogost kevés iskola képez, és csak néhány tanulót vesznek fel, az oktatás meghirdetése sem folyamatos.
A szövetség szerint a tetőfedő szakma erősen összemosódik az ács szakmával, holott az ács szerkezetépítő jellegű, míg a tetőfedő a fedéssel és az alatta lévő szigeteléssel foglalkozik.
Az érdekképviselet arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkaerő gondot megfelelő stratégia mentén minél előbb orvosolni kellene, hiszen az új lakások építése mellett a magyar lakosság több évtizedes elmaradásban van a lakások felújításával, évente közel 400 ezer lakást kellene renoválni, ehhez képest évente a harmadát újítják fel.
A szövetség közölte, azon dolgoznak, hogy meggyőzzék a szülőket, gyerekeket az általuk képviselt szakmák értékéről, presztízséről, emellett segítik a fiatal szakmunkások felkészülését a különböző szakmai versenyekre.
(https://24.hu/belfold/2018/11/08/munkaerohiany-tetofedo/)

 

A minimálbérnél is kevesebbet keres  a dolgozók harmada

 

Még a minimálbért sem kereste meg tavaly másfélmillió munkavállaló: ez látszik legalábbis az adóbevallásokból. Átlagbér feletti fizetést pedig a dolgozók negyede kap.
Bár a minimálbér az a legkisebb kötelező bér, amelyet minden munkavállalónak meg kell(ne) kapnia, az adóbevallások alapján tavaly a munkaviszonnyal rendelkezők több mint harmada  – havi átlagban – nem kereste meg ezt az összeget. Ez derült ki a Policy Agenda elemzéséből, amely a 2017-es anonimizált adóbevallások alapján vizsgálta a hazai bérviszonyokat. Tavaly a minimálbér összege havi bruttó 127 500 forint volt, ami éves szinten bruttó  1 millió 530 ezer forintot jelent, ám ennél kevesebb jövedelmet vallott be az elemzés szerint a munkaviszonnyal rendelkezők 34 százaléka, vagyis 1,45 millió dolgozó.
A minimálbérnél persze kevesebbet kapnak a közfoglalkoztatottak – a kormány szerint ez motiválja őket az elsődleges munkaerőpiacra történő visszatérésre -, valamint a részmunkaidős bér is arányosan kevesebb lehet a minimálbérnél, ám e két dolgozói kör alig 400 ezer főt tesz ki. Vagyis mintegy egymillió munkavállaló esetében nem tudni, hogyan kereshetett tavaly a minimálbérnél kisebb összegeket.
Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre azt mondta: őket is meglepte ez az adat. Szerinte feltehetőleg arról van szó, hogy sokan még mindig zsebbe kapják a fizetésük egy részét. Az is előfordulhat, hogy a dolgozók nem tudják: a munkaadójuk részmunkaidőre jelentette be őket, így a hivatalos – önbevalláson alapuló – statisztikában teljes munkaidősként jelennek meg, hiszen annyit is dolgoznak, de a bérüket részmunkaidőre kapják.
Az SZJA-adatok vizsgálata során a Policy Agenda két kört vett számításba az 5 millió adóbevallásból: munkaviszonyból származó bérjövedelmeket 4,26 millió adózó vallott be, egyéb munkával kapcsolatos jövedelmeket 551 ezren szereztek (ide sorolták többek között a külszolgálatért kapott, az értékpapír formájában szerzett, a segítő családtagként kapott, az egyéni vállalkozóként vagy őstermelőként szerzett jövedelmeket). A két kategória között egyébként jelentős átfedés van. Mindössze 271 ezer ember nem szerzett munkaviszonyból származó, csak egyéb munkával kapcsolatos jövedelmet.
Az adatokból az is kiderült: a munkavállalók 43 százaléka – 1,83 millió ember – csupán a minimálbér és a KSH által közölt átlagbér közötti összeget keresett tavaly. Átlagbér feletti fizetést pedig mindössze a dolgozók 23 százaléka mondhatott magáénak: ez 981 ezer munkavállalót jelent.
A Policy Agenda az SZJA-adatbázis alapján vizsgálta a béregyenlőtlenséget is. Ehhez a dolgozókat jövedelmi tizedekre osztották három kategóriában: elsőként a kizárólag munkaviszonyból származó jövedelmeket vették alapul, a második körbe azok az adózók kerültek be, akik havi átlagban legalább a minimálbérnek megfelelő jövedelmet vallottak be, a harmadik vizsgált körbe pedig minden munkához kapcsoló jövedelmet beszámítottak.
Az elemzés alapján a legfelső tizedbe tartozók – azaz a legjobban keresők – annyit visznek haza, mint a társadalom alsó kétharmada (65 százaléka). Ez pedig azt jelenti, hogy 426 ezer jól kereső munkavállaló bérjövedelme feleltethető meg 2,8 millió sokkal kevesebbet kereső dolgozóénak. Hogy mennyire torz a hazai bérszerkezet, azt jól mutatja, hogy a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme a legkisebb jövedelemmel rendelkező 1,75 millió ember keresetével egyenlő.
Kisebb egyenlőtlenséget mutatott ki az elemzés azoknál a csoportoknál, ahol volt legalább a minimálbérnek megfelelő összegű munkajövedelem a bevallásban: itt a felső 10 százalék által megkeresett pénz az alsó 50 százalék keresetével egyenlő. A harmadik kategóriában viszont ismét nagy egyenlőtlenség látszik: a munkaviszonyból és egyéb címen is bér jellegű jövedelmet szerzettek csoportjába sorolható munkavállalók 65 százaléka keres annyit, mint a felső 10 százalék. Azaz az egyéb bérjövedelmek egyáltalán nem mérsékelték a béregyenlőtlenséget.
A Policy Agenda  már egy korábbi elemzésében is kimutatta, milyen nagyok a bérkülönbségek a magyar munkaerőpiacon. Akkor a Pénzügyminisztériumtól kikért béradatok alapján vizsgálták a bérviszonyokat. Kiszámították: a magyar dolgozók kétharmadának bére egyáltalán nem éri el a KSH által közölt 324 ezer forintos átlagfizetést. A béregyenlőtlenségek pedig egyre nőnek a magyar munkaerőpiacon, holott azok már így is nagyok – nem csak uniós szinten, de még a Visegrádi országokhoz képest is.
Kiss Ambrus erről korábban azt mondta lapunknak: nem törvényszerű, hogy van egy jól kereső szűk réteg, és van egy rosszul kereső többség, egy egészségesen fejlődő bérstruktúra esetén nincsenek ilyen kiugró különbségek. Magyarország azonban Európa összeszerelő üzemévé vált.  Miközben például Svédországban erős kollektív szerződésekkel emelték a béreket és erős szakképzéssel kiszorították az alacsony hozzáadott értékű munkákat, addig hazánkat elárasztották a kevés hozzáadott értéket igénylő, alacsonyan fizetett állások. A magyar munkaerőpiacon így most sokan végeznek alacsonyan fizetett, kis hozzáadott értékű munkát, és kevesen dolgoznak magas hozzáadott értékkel, magas fizetésekért, miközben nincs középréteg.
(https://nepszava.hu/3014444_lakasafa-engedmeny-sok-sok-milliot-lehet-sporolni-a-hosszabbitason)

 

Hogyan alakítja a negyedik ipari forradalom az oktatást?

 

A technológiai és társadalmi változásoknak, valamint a globalizálódó, információs világnak köszönhetően soha nem látott gyorsasággal alakul át a környezetünk, amelynek hatása természetesen a munka világában is érezhető. Új területek alakulnak ki a szemünk előtt, ugyanakkor szakmák tűnnek el az ismeretlenség homályában.
Az iparban, a gazdaságban tapasztalható változások komoly kihívások elé állítják a pályakezdő fiatalokat. Milyen szakképzések felé induljanak el? A 2018 szeptemberében induló felsőoktatási képzések közül idén is az egyik legnépszerűbb az informatika volt. A tavalyi évhez képest 10%-kal növekedett a mérnöki pályára jelentkezők száma. A pályaválasztás előtt álló fiatalok szerint az informatikai tudás a közeljövőben is nagy jelentőséggel fog bírni és ennek a tudásnak az ismerete értékes lesz. Azonban olyan problémák állnak fent az informatikai és más mérnöki képzéseken, hogy az első évben tanult egyetemi tananyag az utolsó évben már elavultnak tekinthető. Nehéz a pedagógusok és az intézmények helyzete, hiszen egy valójában ma még nem létező szakmák kihívásira kellene felkészíteni a fiatalokat, miközben ők is most tanulják ezt az új, automatizálódó világot. A jelenlegi oktatási rendszernek arra kell felkészülnie, hogy mire a mai legfiatalabb generáció kikerül az iskolapadból, az egykor megszerzett tudás piacképes legyen ebben a gyorsan változó digitális világban. Az idősebbeket pedig segíteni kellene a hátrányok leküzdésében, hiszen sokkal könnyebb a dolga azoknak a fiataloknak, akik ebbe a digitális világba születtek bele. Új tudás-területek jelennek meg, ennek hatására folyamatosan visszakényszerülünk az „iskolapadba”. Így egyre nagyobb a szerepe az egész életen át tartó tanulásnak.
Life Long Learning
A kulcsszó a rugalmasság, a változásokra való gyors reagálás képessége lesz. Arra kell felkészíteni a diákokat, hogy eddig ismeretlen problémákat is könnyedén megoldjanak. A digitális alaptudás megszerzésére még nagyobb fókuszt kell fektetni a jövőben, ugyanis az informatikai területeken könnyebben lehet majd munkát találni. A robotizáció, digitalizáció terjedése számos új szakma és új képesség elsajátítását hozza magával. Az oktatási rendszer megújítása képes lenne versenyképes tudást adni a jövőre nézve. Magyarországon már sok változás történt az oktatás javítására: a kormány az informatikai és mérnöki képzéseket egyre jobban támogatni kezdte, továbbá kiemelt szerepet fordított az Irinyi-tervre, az ipar 4.0 iparfejlesztési politikára. Azonban az Egyesült Államokban már az informatikai programozás, mint alapkészség, az oktatás alapkövetelményeként való elsajátításán kísérleteznek a diákokon.
A holnap munkahelyét a ma történései alakítják
További problémákat fog okozni, hogy a technológiai fejlődés bizonyos munkaköröket feleslegessé fog tenni, a humanoid robotok és mesterséges intelligencia teljes egészében felválthatja a gyárakban dolgozó szakmunkásokat. De nem csak a szakmunka, hanem minden monoton irodai feladatkör is helyettesíthető, mint például a bérszámfejtők munkája is pótolható digitális bérszámfejtő szoftverekkel. De a változások nem csak veszélyeket, hanem lehetőségeket is hoznak magukkal. A World Economic Forum tanulmánya szerint „5 millió munkahely szűnhet meg 2020-ig a világban — igaz, 2,1 millió új munkahely teremtődik is.” Ha visszatekintünk a történelembe, az eddigi ipari forradalmak során mindig több munkahely jött létre, mint amennyi megszűnt. A jövő munkahelyével kapcsolatban számos vízió látott már napvilágot, annyi bizonyos, hogy a holnap munkahelyét a ma történései alakítják, és nem lehet előre látni, hogy mi lesz a vége.
A vállalatok kénytelenek képzési programokkal reagálni erre a helyzetre
Napjainkban nagyjából 5400 robot dolgozik Magyarországon, a Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR, International Federation of Robotics) 2016-os becslése szerint. Ennek egy jelentős része az autóipart fedi le, ahol közel 170 ezer ember dolgozik. A Mercedes-Benz kecskeméti gyárában és az Audiban a karosszériagyártás, a Suzuki gyárában a ponthegesztéstől kezdve a szélvédőüveg tömítőanyagának felviteléig robot technikát alkalmaznak. Továbbá a gyáron belüli anyagmozgatások is önjáró robotokra van bízva. Hazánkban a robotika térnyerését a szakképzett munkaerőhiány indokolta, akik iránt az utóbbi években jelentősen megnövekedett a kereslet. A vállalatok nagyrésze külföldi munkavállalókat alkalmaz a munkaerőhiány pótlására. A magyar munkaerőnek főként a szomszédos országok jelentenek vonzóbb lehetőséget a bérkülönbségek miatt. Továbbá itt is fő probléma, hogy az egyetemi képzéseken a fiatalokat nem készítik fel rendesen a munkaerőpiacra. Így a vállalatok kénytelenek képzési programokkal reagálni erre a helyzetre, hogy kiegészítsék az alkalmazottjaik tudását az eredményesség érdekében. Ugyanis az árbevétel növekedési mutatók mozgatórugójában főként a képzett munkaerő áll.
Ehhez kínál segítséget nyújtani a Tequa Akadémia is, amely több száz vállalkozást segítette már a folyamatainak fejlesztésében és a sikeres piacon maradásában. A kihelyezett tréningek lehetőséget biztosítanak, hogy a meglévő tematikákat a vállalat igényeire szabják, innovatív módszereket alkalmazva a hatékony és minőségi munkavégzés érdekében.
(https://autopro.hu/techtogether/Hogyan-alakitja-a-negyedik-ipari-forradalom-az-oktatast/28064/)

 

Robotra cserélik le a postásokat Norvégiában

 

Norvégiában már tesztelik a robotpostásokat, amik napi 100 címzettnek tudják kivinni a küldeményeket. A Magyar Postánál tombol a munkaerőhiány.
Norvégiában hamarosan robotok viszik ki a leveleket, a robotok jelenleg tesztfázisban működnek Kongsberg lakóövezetében – derül ki a posta.blog.hu oldaról. A norvég posta és a Buddy Mobility startup közösen teszteli a robotpostást. A robotok egy nagy négykerekű dobozhoz hasonlítanak, amelyek 6 kilométer/órával közlekednek.
Az elektromos járművek egy töltéssel 40 kilométert tesznek meg, utána töltés szükséges, amely általában 4 óráig tart.
A robotpostás akár 100 címzettnek is kiviszi a küldeményt egy nap alatt.
A robot az érkezés előtt egy applikáción keresztül üzen az ügyfélnek, hogy a közelben van, jöjjön a küldeményéért. Miután az összes csomagot, levelet kézbesítette, visszatér a postára, ahol feltöltik és megpakolják a következő adag küldeménnyel.
A Magyar Posta ettől még messze van, jelenleg is több, mint 200 álláshirdetés található az állami vállalat honlapján.
Győrtől Kisvárdáig tombol a munkaerőhiány, de Budapesten is szinte minden kerületbe keresnek kézbesítőket, postai ügyintézőket.
Bár a meghirdetett álláshirdetések szerint a bérezés megegyezés szerint alakul, Tóth Zsuzsanna, a Postás Szakszervezet elnöke a Napi.hu-nak korábban elmondta: egy kezdő kézbesítő minimálbért kap, ha pedig szakképesítést szerez egy vállalaton belüli tanfolyamon, akkor a garantált bérre ugrik a fizetése, ami bruttó 180 ezer forint. Ez nettóban 120 ezer forintot jelent. Ugyanakkor
a cégnél szeptemberben és októberben létszámleépítés történt, legalább 100 embert küldtek el az adminisztratív területekről.
(https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/nemzetkozi/15924-robotra-cserelik-le-a-postasokat-norvegiaban)

 

Mit hallgassunk munka mellé?

 
Irodában, szerkesztőségben dolgozni valójában közel sem annyira közösségi élmény, mint amennyire első blikkre tűnhet. Belépve általában egy csomó embert látunk egy közös térben, kicsit közelebbről szemlélve azonban jól látszik, hogy igazából mindenki tök másban van. Ahány ember, annyi kis univerzum. És minden kis univerzumnak megvannak a maga nyűgjei, örömei, egymással meg nem osztott kihívásai.
Bár közös a tér és az idő, fejben valójában tök máshol van mindenki. Csak néhány csöndes szitkozódásból vagy épp hangos klaviatúracsapkodásból tudjuk, hogy a közelünkben valakinek éppen rossz. És ez általában még mindig sokkal jobb, mint amikor valaki hangos pofázásba vagy vihogásba kezd az asztalunk fölött, amikor nekünk éppen koncentrálnunk kellene, mert el vagyunk havazva, szorít a határidő, nem is értjük, amit csinálunk, és a fene megette az egészet különben is.
Na, ilyenkor a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy a fejünkre csapjuk a fejhallgatónkat, hogy amennyire csak lehet, kizárjuk a külvilágot. Zenét hallgatni ugyanis nem csak tömegközlekedés, autózás, főzés vagy takarítás közben remek elfoglaltság, hanem munkaidőben is, a billentyűzetet csapkodva. Aztán felmerül a kérdés, hogy:
na rendben, de mit hallgassunk?
Mert a zene nem csupán egy koncerten vagy egy buliban hat ránk jótékonyan, hanem például egy hülye monitor előtt görnyedve is, vagy igazából bármilyen munkahelyen. Már egy 1972-es tanulmány kimutatta, hogy azok a gyári munkások, akik vidám, kiegyensúlyozott dalokra dolgoznak, jobban teljesítenek a műszakjuk alatt. Ám a tanulmány egyúttal azt is megjegyezte, hogy a folyamatos zenehallgatás mellett megszűnik a vidám dalok pozitív hatása. És most egy pillanatra álljunk meg, és képzeljük el, hogy egy olyan helyen dolgozunk, ahol a kollégák Pharrell Williams Happy című slágerét dúdolják, hümmögik, füttyögik egész álló nap, aztán okádjuk el magunkat – elég lesz gondolatban is.
A munkahelyi zenehallgatás pozitív hatásait erősíti az a 2016-os kutatás, amelyik kimutatta, hogy azokon a munkahelyeken, ahol olyan vidám zenék szólnak egész nap, mint a Beatles Yellow Submarine-je, a Walking on Sunshine a Katrina and the Wavestől vagy a Brown Eyed Girl a Van Morrisontól, gördülékenyebben tudnak együttműködni a kollégák, így eredményesebb csoportos döntések születnek. Szóval lehet mégsem volt olyan rossz ötlet Jack Blacktől a Pop, csajok satöbbiben kivágni a vén fing zeneként aposztrofált Belle & Sebastian-számot, aztán a Walking on Sunshine-t üvöltetni helyette. Mondjuk én a nap végére valószínűleg fejbe lőném magam egy olyan munkahelyen, ahol reggeltől estig a Yellow Submarine-t kellene hallgatnom.
Tudok még számokkal dobálózni, a Quartz nemrég nagyon szépen összeszedett néhány adatot: az egyik cégnél, a PromotionCode-nál, három hónappal azután, hogy bevezették a munkahelyi zenehallgatást, az alkalmazottak körében 24 százalékkal csökkent a munkahelyi hibázások száma, ezért ők inkább katalizátorként tekintenek a zenére, ami javítja a munkahelyi teljesítményt.
Aztán ott van az a 2010-es tanulmány, amelyik kifejezetten az irodai zenehallgatási szokásokat vizsgálta az Egyesült Királyságban. Anneli B. Haake egy több mint 200 oldalas doktori disszertációt szentelt a témának, amiből számos érdekesség kiderült.
Például az, hogy a megkérdezettek
–    kicsit több mint 60 százaléka relaxációs, stresszcsökkentő céllal hallgat zenét munka mellé,
–    mintegy 40 százalék hivatkozott a koncentrációra,
–    és csupán a válaszolók 7 százaléka említette okként az élvezetet, amit a hallgatott számok kiváltanak.
A munkahelyi zenehallgatásról Lehoczky Mária pszichológus 2015-ben azt mondta a Profession.hu-nak, hogy a jól megválasztott zene nemcsak a külső zajokat segít kiszűrni, hanem élénkítő is lehet, mivel befolyásolja az agyi aktivitás szintjét. Arra is felhívta a figyelmet: a zenehallgatás pszichológiai kutatása során bizonyították, hogy hangulatjavító hatása következtében a feladatvégzéshez szükséges idő csökkent.
Beszéljünk az árnyoldalakról!
Mert így fair. Bárhogyan is nézzük, a zenére dolgozás megosztja a figyelmünket. A dalok felkavarhatnak egy csomó olyan érzelmet, ami a munkánk szempontjából nem annyira hasznos, aztán ott vannak a dalszövegek, amik – ha értjük őket – óhatatlanul is hatnak az agyra, illetve amikor felcsendül egy szám, könnyedén kaphatjuk azon magunkat, hogy elkalandoztak a gondolataink, és mondjuk azon tűnődünk, mikor hallottuk utoljára, vagy épp életünkben először.
A téma szakértői egyébként azt tanácsolják a leggyakrabban, hogy ha tényleg csak a munkánkra szeretnénk fókuszálni, kerüljük a dalszöveggel rendelkező zenéket, vagy legalább valami olyat válasszunk, ami egy általunk tutira nem beszélt nyelven íródott. Mondjuk hallgassunk Sigur Róst – már ha nem beszélünk izlandiul! Ez itt például egy kilencórányi felvétel a zenekartól, miközben a hozzá társított videón egy autóra szerelt kamerán keresztül járhatjuk be Izland lenyűgöző tájait. Vagyis ezzel egy egész műszakra letudtuk a zeneválasztás nehézségét.
(https://index.hu/kultur/zene/2018/11/07/zene_munkahoz/)