2019. 05. 30.

Nagy a baj? Már nem munkaerőhiány van, hanem elbocsátások

Megtorpanhat a gazdaság, a Vasas Szakszervezet úgy látja, a friss elbocsátások erre utalnak. Ezzel párhuzamosan csökkenés van a megrendelés-állományban is, erős féket húztak be az iparban, de a várható problémákról nem tudnak egyeztetni a foglalkoztatáspolitikai döntéshozókkal, mert nincs fogadókészség a részükről, pedig a válságra fel kell készíteni a társadalmat és a gazdaságot is.
A Szolidaritas.hu egyik vendége László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke volt. Többek között megtudtuk tőle, hogy
erős termeléscsökkenés figyelhető meg, ami ugyan a sokszor emlegetett munkaerőhiány okozta krízist elvileg javítja, de számos egyéb problémát generál.
Amikor a munkaerőhiány a legmagasabb csúcsokat döngette, akkor az alacsonyan kvalifikált munkaerőből volt hiány. A magasan kvalifikáltak létszáma hosszabb ideje tartósan alacsony, de ez kezelhető – jobban mint fél éve, amikor kétkezi munkásokból is nagyon kevés volt.
Most viszont a termelés volumene kezdett el erősen csökkenni, és a munkáltatók már reagáltak is erre: elküldik a kölcsönzött munkásokat, nem hosszabbítják meg a határozott idejű munkaszerződéseket, létszámstopot rendelnek el és nem töltik fel a fluktuáció miatt távozók helyét sem.
A Vasas Szakszervezet érdekeltségi körébe tartozó területeken április 30-i hatállyal több mint 2000 dolgozót küldtek el – főleg autóipari, gépipari beszállítók és gyártók – elküldték a kölcsönzött munkaerő egy részét vagy teljes egészét, és nem pótolják.
Azaz hagyják csökkenni a létszámot, ami fél éve még nem volt így. Ezzel párhuzamosan jelennek meg külföldi vendégmunkások is idehaza, akik olykor olcsóbban vállaják el a munkát, de talán még fontosabb szempont, hogy nekik kisebb az érdekérvényesítő képességük, és sokszor nincsenek tisztában a saját munkavállalói jogaikkal sem. Sok kölcsönzött magyar munkaerőt kirúgtak, és helyette mongol, ukrán, szerb munkavállalókat vettek fel. Ők sokkal kiszolgáltatottabbak, akik távol vannak hazájuktól és családjuktól, és akiknek az az érdekük, hogy minél többet dolgozzanak és keressenek, hogy amikor hazatérnek, tudjanak az életükkel kezdeni valamit otthon.
Egyébként nagy számban vannak idehaza külföldi vendégmunkások, a MOL új gyáregységét Tiszaújvárosban 5000 török vendégmunkás építi. Konkrét statisztikákat a vendégmunkások jelenlétéről nehéz mondani, mert nagy a fluktuáció, és a foglalkoztatást is munkaerő-kölcsönző cégeken igyekeznek megoldani, akik nem szívesen közölnek adatokat.
Az elmúlt időszakban 15-20 ezres kisvárosokban komplett vendégmunkás-telepek jöttek létre, ahol a kistérség mindennapjai is megváltoztak. Lábatlanon, Dorogon, Pápán, Tokodalpáron vagy Nyergesújfalun saját kis vendégmunkás-telepek alakultak ki, ami interkulturális feszültségeket gerjeszt, ez pedig zaklatásokat és verekedéseket is eredményez.
A cégek menedzsmentjében is megfigyelhető egyfajta viselkedési változás: már nem kell keressék a konszenzust, hanem a munkaerőhiány előtti nem felvilágosult, nem bevonó, nem humánus vezetési módszerek tértek vissza: “Ha nem akarsz bejönni túlórázni, akkor lehet kimenni, öten állnak a helyedre a kapun kívül.”
Fel kell készülnünk a gazdasági válságra?
A termelői oldalon a visszaesés egyébként nemcsak az autóipart érinti, nagy a dekonjunktúra a fémiparban is: világszerte zsugorodik a kereslet az acélipari termékek iránt, ami nemzetközileg is sok gyárbezáráshoz vezetett már. Az autóipari eladások pedig óriásit csökkentek az elmúlt időben, ami miatt magyarországi beruházások is maradtak el, vagy tervezettek is törlésre kerültek; egyes cégek egységei már meg is szűntek, és nem feltétlenül jött helyükre más.
Bizonyos autóipari beszállító tevékenységek Magyarországról pedig már Romániába kerültek át; de már keleti szomszédainknál is arra panaszkodnak, hogy ezek a munkák mennek tovább Törökországba, Marokkóba, Algériaba és Tunéziába. Van, hogy a tunéziai vendégmunkást itt tanítják be, majd velük együtt a komplett céget viszik tovább, ahol olcsóbb a munkaerő.
Számtalan olyan jel van tehát, ami arra utal, hogy csökkenés van a nehéz- és gépipari megrendelés-állományokban; erős féket húztak be az iparban, amit a munkáltatók már éreznek, és reagálnak is rá. Ezt a szakszervezetek már látják, fel is hívnák a figyelmet a veszélyekre, de üzeneteiket hiába próbálják a foglalkoztatáspolitikai döntéshozók felé kommunikálni: nincs fogadókészsáég a részükről, pedig a közelgő válságra fel kell készíteni a társadalmat és a gazdaságot is.
(https://szakszervezetek.hu/hirek/18559-nagy-a-baj-mar-nem-munkaerohiany-van-hanem-elbocsatasok)