2017. 03. 31.

A robotok sem mentenek meg a globális munkaerőhiánytól

Hiába végeznek el egyre több munkát a robotok és mesterséges intelligenciájú programok, 2020-ra így is komoly gondolt okoz majd a cégeknek a munkaerőhiány mindenhol a világon. Akik viszont dolgoznak majd, azok több szabadidőt, felxibilitást és társadalmi szempontból is releváns munkát követelhetnek majd a munkáltatójuktól, aki cserébe állandó megfigyelés alatt tartja majd őket. Már ha lesz egy teljes állásuk valahol, és nemcsak szabadúszóként bedolgozgatnak majd valahová, mint a munkát találó emberek egyre nagyobb része. Ilyen és ehhez hasonló trendek és jövőképek olvashatók ki abból a munkaügyi cyberpunkból, amit a világ egyik legnagyobb tanácsadó cége, a Boston Consulting Group rakott össze.

A BCG szakértői egy húszoldalas tanulmányban foglalták össze, hogy melyek azok a kihívások, amelyekkel a cégeknek meg kell majd küzdenie a munkaerőpiacon. A tanulmány 60 fő trendet állapít meg, amelyek 12 területen változtatják meg a munkaerő keresletét és kínálatát a következő egy-másfél évtizedben. Mi ezek közül most csak a legfontosabbakat és legérdekesebbeket szemezgettük ki, amelyeket mindenki érezhet majd a bőrén, a cégvezetőktől a bedolgozókig.

Ki eteti majd a robotokat?

Magyarország nem az egyetlen hely a világon, ahol nem találnak elég megfelelően képzett embert a cégek, bár a BCG szerint az a munkaerő-válság, amibe éppen szalad bele a világ, kicsit más természetű, mint amivel most a magyar cégek küzdenek. Azokat a feladatokat ugyanis, amikre most Magyarországon nem találnak munkást, a feldolgozóipartól a céges adminisztrációig, egyre inkább robotok és intelligens szoftverek fogják elvégezni. Viszont olyan emberből, aki ezeket a robotokat programozni tudja, vagy aki ki tudja elemezni, hogy mit is kellene a robotokkal csináltatni, nagyon kevés van. Sőt, a BCG tanulmánya szerint

2020-ra a tech munkahelyek egyharmada lesz betöltetlen.

Különösen a világ GDP-jének 70 százalékát kitevő 15 legnagyobb gazdaságban okoz majd válságot a munkaerőhiány a következő másfél évtizedben, amely szinte minden nagy multicéget érinteni fog a világon.

A munkaerőhiány-válságnak több oka is lesz:

– egyrészt válogatni is egyre kevesebb emberből lehet majd, mert amilyen tempóban a világ népessége öregszik, 2035-re minden ötödik ember 65 évesnél idősebb lesz;

– másrészt a vagyoni egyenlőtlenségek is tovább nőnek majd a világban, 2026-ra már a világ vagyonának 54 százaléka lesz a népesség 1 százalékánál, a szegényebb 99 százaléknak pedig így egyre kevesebb pénze lesz az oktatásra vagy átképzésekre, így egyre nehezebben válhatnak majd versenyképes munkaerővé.

A megoldás nyilván az lenne, ha többet költenének az államok és a cégek az ilyen szakemberek képzésére. Az állami oktatási rendszer viszont nem tud majd olyan ütemben a még éppen hogy csak létező feladatkörökre szakembereket termelni, így nagy valószínűséggel a vállalatok feladata lesz, hogy a saját, akár az automatizáció miatt fölöslegessé vált dolgozóikból képezzenek robotikus vagy adatbányász szakembereket.

Már csak azért is kell majd egyre inkább a saját dolgozóik fejlesztésével megoldani az ilyen HR-problémákat, mert a populista, bevándorlás-ellenes trendek miatt úgy néz ki, egyre jobban bezárkóznak az országok és külföldről egyre nehezebb lesz pótolni a hiányzó munkaerőt.

Erre a problémára persze megoldást nyújthat az, hogy egyre jobban terjednek az olyan megoldások, amelyeknél nem is kell, hogy az egy csapatban dolgozó kollégák fizikailag is egy országban legyenek, hanem dolgozhatnak a világ két felén ugyanabban a felhőapplikációban. Márpedig ha a Szilícium-völgyet és a világ több mint 60 másik digitális központját (amelyeknek amúgy a 90 százaléka az Egyesült Államokban van) Trump és kollégái miatt nem lehet majd mondjuk ázsiai dolgozókkal feltölteni, akkor nem is marad sok más megoldás, mint a cloud.

Csak a szerződéseiteket veszíthetitek!

A felhőappok és virtuális munkahelyek mellett más informatikai megoldások is el fognak terjedni a jövőben, amelyek elég alaposan átrajzolják majd azt, hogy hogyan is néznek majd ki a munkahelyek a jövőben. A BCG szerint például egyre nagyobb trend lesz a dolgozók állandó megfigyelése és analitikus értékelése.

Egyre több digitális megoldás van arra, hogy a dolgozókról a legkülönbözőbb adatokat begyűjtsék a munkahelyen, onnantól kezdve, hogy kikkel és mennyit beszélgetnek, kivel vannak jóban, odáig, hogy merre mozognak és milyen a testbeszédük. Mindez rengeteg adatot termel a dolgozókról, a jövőben pedig a tanácsadócég szerint nem lehet majd anélkül döntést hozni, hogy ezeket az adatokat ki ne elemeznék. Sőt, nemsokára az ilyen numerikus elemzés sokkal többet ér majd, mint a főnök megérzése akkor, amikor egy-egy dolgozóról kell döntést hozni.

Egy másik nagy innováció pedig a digitális munkaerőbérlés lesz. Egyre több startup foglalkozik azzal, hogy szabadúszó szakembereket közvetít ki cégeknek, akik inkább csak bérelnének embereket pár hónapra egy-egy projektre, mint hogy teljes állásba vegyenek föl embereket. A BCG úgy látja, hogy

2020-ra a dolgozók 50 százaléka már szabadúszó lesz

Ez elég durván hangzik, de a folyamat nem új. Erre az elvre épül az Uber és az összes azt koppintó szolgáltató modellje, amit a cégek – és a BCG is – azzal magyaráznak, hogy az emberek már sokkal individualistábbak és jobban szeretnének egyszemélyes vállalkozók lenni, mint beosztottak valami megaszervezetben, de a folyamat valószínűleg azért inkább a dolgozók kiszolgáltatottságát erősíti, mint felszabadítja őket a munkahelyi nyűgöktől.
(https://szakszervezetek.hu/hirek/9618-a-robotok-sem-mentenek-meg-a-globalis-munkaerohianytol)